Meggnyugtató volt számomra hogy másnak se jött be az élet? Most meg zavar hogy megtudtam, mégis?
Több régi barátom is úgy volt mint én vagy rosszabb helyzetben. Munka terén, anyagilag. Én nem otthon laktam, ők többen igen, a meló mindenkinek rossz volt, már akinek volt egyáltalán. Már 26 évesek voltunk, de nem sok minden változott, én valamennyit fejlődtem, de nem jutottam sok mindenre. Ők annyira sem és ezt önigazolásnak vettem, hogy örülni kell annak is ami van, másnak sem jobb.
Most 4 év után (nem találkoztunk, nem beszéltünk egy közös konfliktus miatt) meglepődve tapasztaltam:
- A 26 évesen otthon élő, anyuci által eltartott barátomnak saját gyára van alkalmazotakkal! Szép ház, feleség, új VW Passat
- A gyári munkás barátom menő ügynökké vált, egy új 5-ös BMW-t hajt és öltönyben jár. Az állam leesett! Mondjuk mindig jó dumája volt.
- A meg nem értett csóró zenész barátom zenei marketing ügynökséget vezet az USA-ban! Nem is értem hogy került oda!?
- A hozzám legjobban hasonlító átlag melós barátomnak gyorsétterme lett és nem is rossz! Most terjeszkednek!
Örülök a sikerüknek, de eddig megnyugtatott a dolog, hogy ők is hozzám hasonlóan álltak. Nekem van egy melós állásom, egy kis felújítandó házam, egy öreg Fiatom. Ez is több mint sok embernek van, de mégis most irigylem őket. El se hiszem hogy így kitörtek! Főleg család, gyerekek mellett ketten, ennyi idősen!
Normális hogy irigylem őket és fáj hogy úgy érzem, 30 évesen már nekem talán késő és lemaradtam?
Valahol természetes, de nem mindegy mindezt előnyödre, vagy hátrányodra fordítod-e. Ők tenni akartak és jókor voltak jó helyen. Te eddig el voltál kényelmesedve, mondván, hogy másnak sem jobb. Akarj te is jobb lenni, máshol dolgozni, mást csinálni! Vagyis motiváljon, inspiráljon a barátaid élethelyzete, ne pedig lehúzzon.
Én észrevettem magamon, hogy engem a magasabb életszínvonalon élő barátaim ténylegesen motiválnak. Úgy érzem, hogy nem maradhatok le, ezért mindig jobbra törekszem. Persze ez belső törekvés főleg, a környezet ezzel csak rásegít igazából. Ahelyett, hogy irigységemben magamban puffognék, hogy neki szerencséje volt, jó helyre tette a hátsóját, stb., inkább megpróbálom felküzdeni magamat hozzá önerőből. Ez szimpla tudatos gondolat formálás.
Az pedig valóban igaz, hogy ami a felszínen csillog, belülről lehet hogy rohad. Szóval nem kell mindent elhinni, főleg nem kell túlgondolni azt, amit laikus lát.
Ezért szoktam fogni a fejem amikor valaki azt mondja egy könnyebb életet élő emberre hogy "az a gyerek úgyse viszi semmire", "ami a felszínen csillog, belülről lehet hogy rohad". Egyrészt mert nem tudhatja, másrészt mert ezzel csak kifogást talál az elkényelmesedésre. Harmadrészt mert ez ha nem is feltétlenül a többi rákot a vödörbe visszahúzó rák gondolkodásmódja de mindenképpen azé aki örömmel nézné ahogy mások visszahúzzák egymást.
Ha valakinek jobban megy mint neked akkor figyelj és tanulj, vagy felejtsd el őt!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!