Milyen emberi tulajdonságot utálsz?

Fontoskodás/Jófejkedés - például amikor valaki azt hiszi, hogy mindennek az oszlopos tagja meg minden második hülyének az ezeréves jó barátja

Kontárkodás - Amikor olyan dolgokat próbálsz megszakérteni aminek utána sem olvastál, nem hogy szakavatott lennél

Én azt, amikor pl megbeszélünk vmi programot éppen, alakulnak a dolgok, bedobáljuk együtt az ötleteket, vagy éppen csak vitázunk vmi normális dologról, és valaki minden egyes megszólalását bocsánatkéréssel kezdi: "ne haragudj, ez is nagyon jó, és nem akarlak megbántani, meg lehet hülyeséget mondok, de mi lenne, ha [tök normális, jó alternatíva helye]?"

Meg ezzel általában együtt jár a fordítottja is ennek: amikor nem bírja függetleníteni az elhangzott véleményt, kritikát a saját személyétől, és besértődik egy vita ellenérvèn, vagy ha valahol nem az ő ötlete valósul meg, vagy ha szólunk neki, hogy vmi zavar (pl vegye le bent a cipőjét légyszi)...

Ezektől tudok a falra mászni, de szavam sem lehet, mert ezekkel a tulajdonságokkal én is küzdök kicsit, kb minden kínálkozó helyzetben át kell gondolnom amit mondok, hogy ne menjek át gyökérbe, lehet ezért is zavar annyira🙃

Az "őszinte" embereket, akik prófétának képzelik magukat. Úgy rúgnak másokba, ahogy csak tudnak azzal a kifogással, hogy ők csak őszinték. Egyrészt nem azok, mert nem a színtiszta igazságot mondják ki, hanem annak elcsúfított változatát abban a reménybem, hogy az fájóbb. Másrészt az "őszinteségükből" csak a rossz kimondására telik és csak másokról. Saját magukról csak jót hangoztatnak, másokat pedig soha nem ismernek el. Harmadrészt létezik tapintat is a világon, nem kell mindenkinek mindent az arcába tolni.

Azokat, akik szerint az ő értékrendjük az abszolút igazság és mindenki hülye, aki másként gondolkodik. Kiállhatatlan stílusuk van, soha nem tanulnak semmiből, mindenért másokat hibáztatnak.