Miért ordítanak az apák a lányukkal?

Csak uvolt? De jo neked! Engem kekre-zoldre vert. Amikor bepisiltem veres kozben es szoltam csak annyit mondott "be is fogsz szarni" ... volt, hogy anyam is kozbeszolt "adjal meg neki, nem volt eleg"

Uvolt a fater? :)

2+

Persze ez mar regen volt a '70-es evekben, de akkoriban egyaltalan nem volt egyedi. Meg az iskolaban is ment a pajesz huzogatas es a barack a tanarok reszerol. Akkoriban a gyerek nem is mert panaszkodni, mert a szulo mondta a tanarnak, hogy nyugodtan helyreteheti ha megerdemli a gyerek. De az utcan is siman nyakonvagott barmilyen idosebb idegen, pusztancsak nevelesi celzattal. Akkoriban ilyen volt az elet.

Ezzel csak azt akarják közölni, hogy nem tartanak rá igényt, hogy idős korukban bármennyi figyelmet, esetleg anyagi támogatást fordíts rájuk a lányaik.

Nyilván, ha úgy fogalmaznának, hogy "drága lányom, azt szeretném, hogy 30 év múlva éld az életed. Nem kell majd meglatogatnod, az orvoshoz cipelned, ápolnod, ha beteg vagyok, törődj csak magaddal, és a saját gyerekeiddel" - akkor megszánnák őket, és csak azért is vele lennének idős korukban.

Ha viszont úgy viselkednek mint valami gyerekes szar, akik képtelenek visongás nélkül kommunikálni a saját lányukkal (akinek ugye példát kéne mutatniuk) akkor mindjárt könnyebb lesz a lánynak eltűnni a francba, amint elég idős hozzá.

Azért mert nincs más módja, hogy kiadja a feszkót!

#2 Esküszöm felmegy a vérnyomásom, mikor ilyet olvasok!Az ilyen gyökeret ne nevezd kérlek apának (mindegy mi volt az ok)! Még a ravatalalon is leköpném!

"ha tízszer elmondod szépen és nem történik semmi" bla bla.

Az is a szülő hibája. Ha az apa addig a pontig neveli a gyerekét, és keményen dolgozott éveken át egy erős kapcsolat kialakitásán, akkor a gyerek tini korban sem fog az ellenségeként tekinteni a szülőre.Az úgy nem megy, hogy a szülő elvárja a tiszteletet a legminimálisabb törődésért ("amig az én házamban laksz.." ugye) aztán lemegy szardobáló gorillába amint ezt nem kapja meg.

Csak a rossz szülő ordibál. Az értelmesnek vagy nincs rá szüksége, vagy megoldja emberhez méltóan.

Úgy mondom hogy az engem egyedül nevelő anyámnak sosem kellett velem ordibalnia, mert vagy képesek voltunk beszélni (a gyerek nem valami vadállat, akire nem hatnak az észérvek) vagy pedig túl tudott járni az eszemen, hogy magamtól jöjjek rá, hogy nincs igazam/rosszul csinálok valamit. :)

Na ő egy olyan szülő, akinek nem kell attól tartania, hogy a felnőtt gyereke nem is beszél vele hónapokig, és évente csak egyszer látogatja. Sok kortársam szülei ezt nem mondhatják el magukról. Azoknak a barátaimnak, akikkel sokat szerencsétlenkedtek a szülei, most teher, kötelesség velük beszélgetni, és olyan ritkán teszik ezt, amennyire csak tudják. (neked is sok sikert a jövődhöz)

Szóval ja, meg lehet oldani ember módjára is.