Miért taszít ennyire, hogy nem vagyok tökéletes?

Nem vagyok tökéletesen jó személyiségű, nem vagyok tökéletesen becsületes minden helyzetben, nem teljesítek tökéletesen, nem tökéletes az alakom, nem tökéletes az arcom, nem tökéletes a hajam meg a mosolyom, nem vagyok tökéletesen jó ember, nem vagyok tökéletes barátja a barátaimnak, testvére a testvéreimnek, gyereke a szüleimnek stb...

És mindig ez az amit látok, folyton azt látom, hogy jajj tettem valami rosszatt, a legkisebb dolgoktól is olyan bűntudatom tud lenni, hogy aludni sem tudok. Olyan kis dolgoktól, amik mindenkivel megtörténnek, olyanoktól, amiktől még egy gyereknek sem lenne bűntudata, hiszen senki nem tökéletes, de én azt érzem, hogy nekem mindig jó embernek kell lennem, és folyton azt nézem, hogy ez nem sikerül.

Nem a kifelé jónak tűnő teljesítmény érdekel, hanem az, hogy magamnak megfeleljek, tehát az, ha valami nem sikerül jól mondjuk kudarc ér a munkában, nem azért zavar, mert a főnököm mit fog gondolni, hanem azért mert saját magamnak kellett volna megfelelnem, nem bírom elviselni, ha nem teszek meg mindent ami tőlem tellik, de nem tudok mindig mindent megtenni ami tőlem tellik.

Nincs olyan szinten megfelelési kényszerem, hogy feladjam magam másokért, de állandóan azt nézem, hol rontok el valamit, vagy hogy nem nézek ki úgy mint egy modell, vagy hogy néha füllentek, vagy nem mindig sikerül minden úgy, ahogy akarom.

Sosem az adott dologba belefektetett energiát nézem, hanem azt, hogy hogy teljesítek.

Mindenki mással nagyon elnéző vagyok, de magamat állandóan szidom, mert nem vagyok tökéletes. Úgy vagyok vele, hogy persze, másoknak lehetnek hibái, mindenki követ el hibákat, de nekem nem szabad, mert én magammal nem tudom lerendezni a hibáimat.

Mit kezdjek ezzel, mit tegyek, hogy ne gyártsak bűntudatot folyton magamnak? Hogy szeressem magam a hibáimmal együtt, és hogy legyek jobb ember?