Ez szülők által porig rombolt önbizalom? Vagy sose volt?

Sose dicsértek, már oviban az volt, hogy rossz teljesítményem volt és maradnom kellett.Mikor megszerettem volna tanulni olvasni suli előtt akkor nem segítettek, ezért le voltam maradva kortársaimtól és majdnem megbuktam első osztályban.Mikor nagy voltam is végig kürtölte a suliban, hogy oviban maradnom kellett és ezzel piszkáltak a suliban is.Utána hiába volt 4.7 -es átlagom akkor is csak az ment, hogy én sose kapok könyvet. Utána már nem volt kedvem tanulni, lerontottam 4.5-re és mindenki előtt ott kiabált velem, hogy nem lesz belőlem semmi. Később ennyire se tanultam, de mivel jól rajzoltam majdnem felvettek egy suliba csak kérvényt kellett volna írni. Hiába könyörögtem nem írta meg. így egy olyan suliba kellett járnom ahova sose akartam, mert mikor átakartam iratkozni mindenhol minden tanárnak azt mondta hogy én azért vagyok jó tanuló, mert egész nap tanulok és nem bornék egy gimnázium. Emiatt a sok kudarc miatt szociális fóbiám alakult ki és kórházba kerültem. Szintén nem lehettem magántanuló, mert valamit mondott anya a tanároknak. Ehhez még megemlítenem, hogy nem barátkozhattam másokkal. Egy utcára álltunk meg beszélgetni és mindig jött oda, hogy égessen. Egyszer 5 percet késtem, mert gondoltam annyit beszélgethetek és nem lesz belőle baj, erre mikor haza értem, megvert és megtépett. Sose kaptam zsebpénzt. Lyukas ruhákban, cipőkben járatott. Már osztálytársaim sajnáltak. A pszichológus mégis mellé állt!!! Azt mondta teljesen normális egy ruhában bűzölögni egész héten.... Majd végül ő is megmondta neki az igazat ami persze nem tetszett neki. Sose akart elmenni dolgozni, mindig azt mondta, hogy csak azért szült meg engem hogy ne kelljen dolgoznia. Meg bárcsak meg se születtem volna, tiszta felesleges volt megszülni, rokonok is azt mondták minek harmadik. Mikor mondtam, hogy nyelvvizsgát szeretnék akkor azt kaptam, hogy minek?? Mondom egyetemre kell. "Úgyse vesznek fel" Erre mikor felvettek azt mondta a nővérem meg anya,hogy biztos elszámolták a pontokat. Mikor még kisgyerek voltam volt olyan, hogy nővérem kapott valami oklevelet és azt mondták, hogy te mikor fogsz kapni ilyet? És mondta nővérem, hogy soha. Emellett tárgyilag is különbségek voltak. Bátyám meg nővérem kapott 200 ezer ft-ért számítógépet + 100 ezer ft-ért telefont. Nekem meg egész életembe ígérgették, hogy majd megkapom. Mikor egyetemesta voltam nővérem nem birta ezt elviselni annyira irigy volt, mert ő rossz szakot választott, folyamatosan piszkált olyanokat talált ki, hogy én megbuktam. Akkoriban rászoktattak a nyugtatókra és épp elvonásom volt. Megakartam verni és a kis pondró irigységében tönkre tette a felsőmet, már előre eltervezte utána még őt védték szüleim, hogy ne üssem meg. Engem senki se védett meg tőle, hogy ne tegye tönkre a felsőm, meg hogy békén hagyjon.Most itt vagyok 4 éve elköltözve tőlük, mindenem megvan. Már érződik rajtuk, hogy baromi irigyek rám mind a szülők mind a testvéreim. Én nem akarok bosszút állni, hisz a sikeremhez az kellett,hogy soha a büdös életben nem ismertek el. Amúgy elég szánalmas a nővérem, hogy csak azért mert egyetemre jártam irigy volt rám.. Nem tudom mit fog kapni, hisz most fogok venni kocsit meg 1 hónapra megyek tengerpartra.