Csak engem visel meg lelkileg ennyire az otthonlét?

A többségét megviselte. Hiába voltam egész nap otthon, szinte semmivel sem haladtam, szellemileg és fizikailag is hulla vagyok.

Már tényleg lehet menni, élvezd ki. Néha nehéz visszarázódni az életbe, de megéri :)

Ez a testképzavar nagyon ismerős, főleg mostanában hogy rengeteg időm volt instagramozni meg tiktokozni és azon kaptam magam hogy másokhoz hasonlítgatom magam , rengeteget sírtam azon hogy miért nézek így ki és hogy mások mennyivel szebbek ,meghogy soha nem fog senki így elfogadni stbstb.

DE. Rájöttem hogy mégis minek aggódom ilyeneken?Kinek akarok megfelelni?

Ha elhatározod magad hogy csak és kizárólag magadnak kell megfelelned és elfogadnod magad ahogy vagy akkor rájössz hogy mennyire felesleges volt aggódnod azon a pár plusz kilón.(amit lehet csak te képzelsz be magadnak).

Tudom hogy nehéz , de mentálisan rá kell vezetned magad arra hogy azok a dolgok amiken most aggódsz később már egyáltalán nem fognak számítani és mikor idősebb leszel csak nevetni fogsz azon hogy milyen buta voltál ,hogy ilyeneken aggódtál.

Mostmár ki lehet menni , és tégy is így , menj el sétálni , akár egyedül is. Hidd el az egyedül töltött séták lelkileg nagyon jót tesznek neked. Egy kis elmélkedés sosem árt (és itt most nem a túlgondolásra gondolok ,az egy borzasztó szokás).

A mi generációnkban sajnos nagyon gyakori ez a megfelelési kényszer ami testképzavarral vegyül ,de le tudjuk küzdeni! :) Nyomás kifele holnap ha jó idő van.

18/l