A koronavírus miatti otthonlét ("karantén") időszakában más is van, aki rájön, hogy mennyire elrontotta az eddigi életét?
Nálam lényegében arról van szó, hogy a munka - tanulás - alvás háromszögben mozog az életem hosszú évek óta, így nincs változás. Sajnálnám, hogy nem tudok elmenni úszni, de eddig se tudtam. Sajnálnám, hogy nem tudok elmenni teljesítménytúrákra, de eddig se jártam. Sajnálnám, hogy nem tudok elmenni wellness-zni, esetleg egyik nap túra, másnap fürdő - de eddig se voltam és nincs is kivel.
De legalább a koronavírus veszélyessége kapcsán elgondolkoztam azon is, hogy huszonévesen az egészségi állapotom is olyan, mint egy 70 évesé, gondolok itt vérkép minőségére, állóképességre stb.
Ja, és félretett pénzem is csak 4-5 hónap kajára elegendő, ha összehúzom magam.
Ti is vagytok még így?
válasza:Direkt idézőjelbe tettem, hogy azok, akiknek legjobb időtöltése mások megfogalmazásán lovagolni (attól függően, hogy IQ70 felett így is érti mindenki), ne kössön bele. Erre mégis.
Tudod mit, kettes, ha olyan szép az életed, hogy ez a legnagyobb bakod mára, akkor irigyellek.
válasza:Erre előbb utóbb vírustól függetlenül rájön az ember.
Felnövünk, a saját lábunkra kell állnunk, agyilag is fejlődünk, megérünk jó esetben. ÉS rájövünk, hogy eddig csak b..sztuk el az időt.
Régen úgy éltem, mint most élnek a vírus miatt. Maximum a boltba mentem ki, ha sütött a nap lehúztam a redőnyt és gépeztem, játszottam. Mellette éreztem, hogy ez így szar ahogy van, de mégsem mentem ki. Megtakarításom sem volt, plusz én is 70 évesnek éreztem magam 25-26 évesen.
Aztán sikerült relatív jó irányba változni.
Sok mindent így sem tettem meg, nem értem el, stb. De lett fix munkám, megtakarításom, céges kocsi, mellette teljesítménytúrázom, utazom, ezáltal mozgok is rendszeresen. A lényeg az, hogy az ember ne csak a seggén üljön, hanem tegyen is a dolgokért.
válasza:Nem értem, hogy mi az elrontás? Eddig se jártál, ezek után se jársz... Ha vágysz rá, akkor miért nem csináltad míg lehetőséged volt?
Nekem is a munka - tanulás - alvás 3szökben mozgott az életem az elmúlt 20 évben.. De nem érzem, hogy elrontottam volna.
Nem hiányzik a wellness, utazás, stb. mivel eddig se mentem, számomra ezek felesleges pénzszórásnak minősülnek. Az arra kiszórt pénz pedig ott van a bankszámlámon. 4-5 évig is elélnék belőle lábamat lógatva.
Én sok egyedüllétet, lassú életet igénylő ember vagyok ezer hobbival és érdeklődési körrel. Plusz mindig volt egy cél, amiért tanultam munka után, úgy nézett ki, ha elérem, akkor lesz pénzem és szabadidőm is - nos ez máig nem így lett.
Na mindegy, a lényeg az, hogy a fentiek miatt csak pici lépésenként tudtam haladni: na jó, most ráveszem magam erre, amarra, na jó, kitűzök egy célt, hogy mennyit mozduljak ki, nagyjából merre, szabadidőmben is mikor, hogyan mozduljak ki a komfortzónámból.
Igazából az elvesztegetett éveket semmi se hozza vissza és fogalmam sincs, hogyan tovább, mivel most is benne vagyok valamiben, amit kockázatos lenne abbahagyni.
Nem feltétlen érzem magam 70 évesnek, hanem az egészségi állapotom olyan.
A vérképem, a krónikus betegségeim, az erőnléti állapotom (pedig most is mindjárt indulok "egyéni szabadidős sporttevékenységet" végezni).
Egyébként köszönöm szépen a válaszokat.
Leegyszerűsítve olyan a helyzet, mint nálad volt, CallThePolice.
Csak az itthonlét alatt gyászolom az eddigi életemet és gondolkozom azon, hogyan tudnék kitörni, mert így egész egyszerűen nincs értelme élni.
válasza:
válasza:Szerintem is mindenkinek eljön az életében a pont, amikor megáll, visszagondol és mérlegel. Rájön mit csinált jól, vagy hol rontotta el. Ez egy természetes folyamat, talán most egy kicsit előrébb jött nálad, mivel a lehetőségek tárháza leszűkült.
Alapvetően nem gond, ha az ember számbaveszi az életét, hiszen ilyenek után tud érdemben változtatni.
Ez a vírus helyzet alapból nyomasztja az embereket, aki eddig napról napra élt és csak sodródott az árral, most az is megállásra és gondolkozásra kényszerül. Be vagyunk zárva (önkéntesen) az otthonainkba, persze hogy vannak borús gondolataink. Nekem pl. nincs okom rá, szerintem szép életem van és visszagondolva eddig csupa olyan döntést hoztam, ami előrébb taszigált az életben. A szabadidőmet is kimaxoltam az utóbbi két évben, most még is megvisel ez a kényszerű semmit tevés, ami az estéinket és hétvégéinket jellemzi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!