Szerintetek mennyire lelhető fel mindennapjainkban, társadalmunkban, munkahelyi vagy egyéb közösségben a szolidaritás, a másikért való kiállás, és a másokkal való sorsközösség felvállalása ? Utópia lenne ?

Egy olyan országban, amiben virágzik a korrupció és gyűlöletkampánnyal lehet választást nyerni? Hát, semennyire nem működik ez.

Konkrét tapasztalataim:

- Az egyetemen egy tárggyal kapcsolatban volt egy változtatás. Bejelentették, de kellett hozzá egy gyűlés. A gyűlés előtt minden diák előadta, hogy húú, ők majd mind elmennek és nem engedik. Én elmentem a gyűlésre és végül alig voltunk. Nos, a többség ennyire nem képes kiállni nemhogy a közösségért, de még saját magáért sem.

- A melóhelyen alacsony volt a túlórapénz. 1, azaz 1 ember állt ki azért, hogy növeljék.

- Több társaságban is tapasztaltam, hogy hiába van látszólag egyben a közösség, de a társaságon belül mennek a furkálódások.

- A politikai megnyilvánulásokról már ne is beszéljünk. Olyan dolgokra tapsolnak emberek, amivel saját magukat is megszivatják.

Utópia. Elméletileg az gondolná az ember működhetne, de a gyakorlat csúnya dolgokat mutat.

A világhatalomnak ez így megfelel, tehát meg sem próbálnak tenni ellene, sőt. Ennek ellenére nem hibáztatom őket, meg senki mást sem. Nézzük más szemszögből. Az ember egy tökéletlen lény, állati ösztönök irányítják. Elméletileg öntudata, és lelkiismerete lévén lehetne jobb, de csak lutri hogy az állati énjén mikor milyen szinten tud felülemelkedni. Mostanában ez nem fog megváltozni.

Nekem olyan sztorijaim vannak mivel nagyjabol en fix munkaerö vagyok es a munkatarsaim vàltoznak hol ez megy el hol az hol ujabbak jönnek, szoval olyanokkal alakult ki összetartàs csak akik szakmailag toppon vannak, azaz hol ö segitett hol en neki tehat tudott kölcsönösségen alapulni a kapcsolatunk, es ez mellett eszrevetlenül az is, hogy összetartunk az ö erdeke az enyém is mint pl fiz.emeles, vagy minel hamarabb kesz legyünk hogy ne kelljen hétvègén is bejönni, vagy stresszben égetö projekteknel vagy megesett szakmai hibàknal egymast erösitettük biztattuk es vele sokkal több feladatot is tudtunk vàllalni es egyre nagyobb volumenü dolgokat is amihez egy ember kevés. Ahogy nött a felelösség, feladatok ugy nött a fizunk is és megbecsülésünk is.

Ez soha nem alakult ki olyanokkal bennem akik pl csak hàtràltattak mert semmivel nem volt kepben, a hibàit is nekem kellett megoldanom igy csusztunk csak az idövel,es nem elöre hanem hatrafele haladtunk igy csak, azaz egy rombolo szakmai kapcsolat volt csak az egész es irritàlo kollega.

Mindent összevetve lehet vkivel erös csapatnak érzed magad es kiegészititek egymàst, mig màs meg csak hàtràltat abban, hogy alkossatok vmit együtt aztàn a sajàt butasàga miatt még ö kezd utàlni tèged ahelyett hogy fejlödne tanulna màsolna ellensegnek kezd tartani.

Màs helyeken ahol nem függött egymastol a munkànk ott csak a furàsok mentek, egyedül a közvetlen fönökömmel voltam csak egy csapat a többiek csak irritàlo keresztbe tevö tényezök voltak akik csak azt nèzték milyen hajjal ruhàban jàrok es kritizàltàk. Szoval egymas mellett kellett dolgoznunk es nem együtt ott alapbol csak a pletykàk mentek meg a masik magànèletében a vàjkàlàs.

Ez sehol semmilyen szín alatt nem lehetséges ezzel az élősködő, nyughatatlan és élhetetlen fajjal amely káosz generálására lett evolválódva és totálisan ellenére van a béke és nyugalom.

Akinek ilyen gondolatai vannak mint neked (és nekem) azt véletlen rossz bolygóra küldték le.