Van itt olyan, aki szellemi munka közben, pl. vizsgára tanuláskor sokat eszik? Miért van ez?

Annak idején én kukoricát ettem, mert azt kívánta a szervezetem. Tehát kell vizsgaidőszakban enni, mert az ad energiát a szellemiekhez. Tartalmas ételt egyél.

Én egy az egyben ilyen vagyok. Nagyon utálom, mert kb. nálam is az a helyzet mint amit az első válaszoló írt, hogy "jojózik" a súlyom és szinte észrevétlenül hízom. Ha valamilyen megpróbáltatással nézek szembe, akkor eszem. Tulajdonképpen mindent (akár normális étel, akár csak valami rágcsa), ami a kezem ügyébe akad és sokszor egyáltalán nem is vagyok éhes, csak az evés picit megnyugtat és eltereli a figyelmem a feladatokról és a stresszről. Az érettségi idején híztam meg így először, majd a nyáron ennek egy jó része le is ment igazából mindenféle tudatos odafigyelés nélkül. Nem mondom, nem úgy néztem ki mint előtte, de azért valamennyire visszafogytam. Mióta egyetemre járok azóta kb. ez történik félévről félévre. A szorgalmi időszakban nincsen semmi baj, normálisan eszem stb., de a félév végén már megkezdődik az evészet és a vizsgaidőszakban meg aztán pláne... Aztán a következő félév/nyár során ismét lecsúszik néhány kiló és a félév végén, majd a vizsgaidőszakban vissza is jön. Felismertem, tehát tulajdonképpen odafigyelhetnék erre és tudatosan megelőzhetném, viszont a stresszes tanulós időszakokban kb. átkapcsol az agyam egy ilyen "túlélő funkcióba". Amíg be nem adtam minden beadandómat, meg nem írtam minden vizsgámat és 100% le nem tudtam minden elvégzendő feladatot, addig semmi másra nem vagyok képes fókuszálni (pedig nem is szoktam mindig az utolsó pillanatra hagyni, időben neki szoktam állni mindennek). Tanulok, közben eszem és alszom, ennyi. Nem nézek sorozatot/filmet, nem olvasok, nem mozgok, nem találkozom a barátaimmal, nem érdekel ha nem mostam hajat stb., szóval tulajdonképpen olyan mintha megállt volna az élet. Nem vagyok képes olyankor semmi többre, minden gondolatom kizárólag a tanuláson jár és ebből nem tudok kizökkeni. Úgyhogy ilyen "minden mindegy" állapotban vagyok, amibe nem fér bele az sem, hogy pl. diétázzak vagy sportoljak.

Én is "stressz" evő vagyok. Nagyon tudatosan oda kell figyelnem, hogy ne zabáljak, ha valamilyen nehézség ér.

1. Vagyok, nekem amúgy ez munkában is megmaradt pár évig. Mostanra rendeződött, ráadásul sikerül normálisan enni napi 4-5x., bár most itthonról dolgozok, ezért tízóraizni nem szoktam és nem kezdek. Spontán nassolni, inkább rendes ételeket eszek. De előtte nekem a munkában is nagyon durván megvolt aa rendszertelen evés, nasi, stb. és az állandó félelem, amikor feljött pár kg, hogy a rokonok mit fognak szólni.