Szánalmas vagyok, ha szorongással küzdő férfiként nem tudok kiállni magamért?

Miért lennél szánalmas??? Miért beszélsz be magadnak ilyeneket? Ne foglalkozz a többi emberrel! Nézd őket káposztafejeknek! Mindjárt könnyebb lesz minden, de ezt észre fogod venni.

Engem, meg másokat is biztosan rendszeresen bántanak. Mégis megpróbálunk nem foglalkozni vele. Próbáld meg te is ezt!!!

1. Reálisan arról van szó, hogy van egy pszichés problémád, amit szerencsére felismertél (sokan eddig se jutnak el). Ettől nem vagy szánalmas. Mindenkinek van hibája, legfeljebb máshol jön ki. Van, aki nem képes következetességre, önfegyelemre. Olyan is van, aki megbízhatatlan, vagy túlságosan önző. Ezek pontosan akkora hibák, mint a tiéd, csak más helyzetekben jelentenek hátrányt, és adott esetben nem az egyén, hanem a környezete szenved. Egyszerűen segítségre van szükséged. Elmehetsz klinikai szakpszichológushoz, de már egy sima asszertív kommunikációs tréning is sokat segíthetne rajtad.

2. Hagyjuk azt a hülyeséget, hogy "a férfi legyen kemény, aggresszív és macho". Ugyanúgy emberek vagytok, mint mi nők. Vannak érzelmeitek, emberi gyengeségeitek, nektek is szabad félni. Nyilván mások a biológiai adottságok, de az csak egy töredéke annak, ami egy embert definiál. A személyiségfejlődés magasabb szintjén az egyén elfogadta és kifejlesztette a klasszikus értelemben férfiasabb és nőiesebb oldalát is, és az adott helyzetnek legjobban megfelelő készségeit használja (pl. ha valaki az adott életfázisban főállású édesanya, attól még semmi baja nem lesz a családnak, ha megcsinál egy kerékcserét - ha pedig egy férfi éppen a fő kenyérkereső, családfenntartó szerepet viszi, és a felesége aznap migrénnel fekszik az ágyban, nem lesz "kiherélve" attól, hogy elmosogat és játszik a gyerekekkel). Ne tegyél magadra fölösleges plusz terhet azzal, hogy értelmetlen, idejétmúlt társadalmi elvárásokkal nyomasztod magad.

3. Nyilván neked is megvan a történeted, amit mi nem ismerünk. Nem véletlenül lettél pont olyan, amilyen most vagy. Ezt "szánalmasságnak" címkézni áldozathibáztatás. Emellett az is igaz, hogy képes vagy segíteni magadon, ha a kezedbe veszed az életedet, és felelősséget vállalsz érte ("nem tehetsz róla, de tehetsz ellene" alapon).

Akik vertek, azok nem ezert vertek, hanem azert, mert kegyetlen, aljas emberek akiknek jo erzes volt a gyenget bantani. Normalis ember nem bant valakit se ezert, se masert.

Bantas nelkul nem aldozatkent is lehetsz gyengebb idegzetu az atlagnal, es akkor mi van. De igy, nem csoda, ha meg vagy torve.

A rosszindulatu es korlatolt embereken nem tudsz valtoztatni, es azt se hiszem, hogy neked vastagboru erosnek latszo embernek kellene lenned. De a sajat onbecsulesed es lelked helyre kell tenni.

Szakembert persze konnyu mondani. Valag penz, vagy ingyen nem tudom, milyen pszichologust tudsz kifogni.

Uj kornyezet, intelligensebb tarsasag kene, a tobbieket meg leszarni.

Ilyen jellegű gondom nekem is van. Szerintem fontos a lehúzó emberekkel megszakítani a kapcsolatot, és csak olyanokkal tartani, akik építően hatnak.

A pszichiátert semmiképp nem javaslom, mert felír valami drogot azaz tudatmódosító szert, és közli a páciensével, hogy élete végéig szedheti, soha nem fog kigyógyulni, meg hasonlók. Meg kiröhögik a pácienseiket. Ha esetleg ez szóba jött volna.

A pszichológust sem annyira ajánlom, mert a valós igénye minden embernek egy elfogadó, támogató társaság. Persze könnyű mondani, hogy ez jelentené a nagy előrelépést...

10eskével maximálisan egyetértek !

Igen, egy csapatsport biztosan jót tenne neked, ezen kívül a külsö segítség sem ártana nekel. pl. egy pszihológus.