Mit tennétek ha hirtelen lenne 200 millió forintotok? Hogy reagálnátok?

Hogy sajnos nem olyan nagy gazdagsag az, miota Budapesten az ingatlanarak igy felmentek, pedig nagyon nincsenek europai viszonyok.

Amugy hazat, meg udulot vennek, befektetnem.

200 millió sok, ha nincs semmid, de ahogy előttem is írták, számtalan embernek ez nem az. Egy jobb fekvésű, nagy lakás 100 millióba fáj a fővárosban. Szomszédos 10 lakásos társasházat egyben vette meg egy képviselő. Felújítja és állítólag kiadja majd. (ez a sokadik ilyen épülete) Számár 200 millió szinte aprópénz. :-o

Feleségemmel ezerrel dolgoztunk, hogy saját lakásunk legyen. Házasság után az első gyerek születésénél szüleinktől kaptuk egy 2+fél szobás lakást, utólagos nászajándékként. Két évig olcsó 1 szobás albérletben laktunk, a miénket kiadtuk, ami bőven fedezte a rezsinket és félre tenni is tudtunk. Olcsó autót vettünk, takarékoskodtunk szinte mindenen. Napi 12 - 16 órákat dolgoztunk. Megvásároltuk az általunk bérelt lakást. A második gyerek születése után megcseréltük, a kisebbet adtuk ki. Még két csemeténk született. Negyven évesen megörököltük az egyik szülői házat, és egy nyaraló telket. Ekkor összességében kb. 250 milliós vagyonnál voltunk. Kiadni nem tudtuk, így eladtuk a házat, mivel elég rossz állapotban volt. Felújítása nagyon sok lett volna, arra nem tellett. De mivel Budapest belváros zöldövezeti részében volt, jó árban értékesítettük. A nyaralót is eladtuk, mert az nem hoz pénzt viszont sok vele a tennivaló. (szomszéd jó ajánlatot tett rá, nem lehetett kihagyni) Vettünk egy körpanorámás penthouse lakást magunknak, amit részben felújítottunk, de még lenne, mit csinálni. (mi magunk csináljuk) Van két garázsunk, tároló, kertrészünk. 65+4 millióért vettük, jelenleg 100-at megér. A maradék pénzből két lakást vásároltunk frekventált helyen, egyetemek környékén. A mi régebbi lakásunk kiadásából megtanultuk, 7-es busz, metró megálló mellett legyen, minél közelebb egyetemekhez, főiskolákhoz, irodaépületekhez. Három nap alatt ki lehet adni, míg a távolabbiakat hónapok alatt sem. (ilyen a régi albérleti lakásunk is, azt is nehezen lehet kiadni és nem is hoz sokat)

45 évesen, immár 5 éve "nyugdíjaztam" magam, itthon dolgozom, párom is kisvállalkozó, de nem szakad meg a munkába ő sem. Imádjuk, hogy nincs (hülye) főnökünk! Úgy osszuk be az időnket, ahogy nekünk tetszik. A négy gyerek nevelése, két idős szülő ápolása is elég tennivaló. Arról nem is szólva, a kiadó lakásokban is akad tennivaló rendszeresen.

Nem élünk luxusban, de nem is panaszkodunk.

A lehető legalacsonyabb áron vennék jó állapotú lakásokat a környezetemben és kipofoztatásuk után kiadnám őket.

A bevételből tellne lóra, istállóra, kocsira is, ha nem is azonnal.

Lényegében folytatnám az életemet, nem mutatnám senkinek sem, hogy rám szakadt az OTP, mert jönnének a "tarhálók" !

Örülnék, mert lenne miből finanszíroznom a szívférges kutyám gyógyszerét, ami havi 65 ezer forint.

Családdal felújítanánk a tetőt, ami pár éve beázott, és amiatt megereszkedett a plafon.

A terasz rendbe lenne téve, mert pár éve elcseszte a "mesterember", és minden irányba lejt, csak kifele nem és már összevissza megrepedt.

A maradék pedig el lenne téve arra, hogy ikertestvérem megnyithassa a kávézóját, én meg az állatorvosi egyetem befejezése után a rendelőm.

Ha ezek után is van maradék, annak meg örülnénk, mert tartalékpénz sose árt vészhelyzetekben.

Ha tényleg nyertél ennyit, akkor gratulálok!

19 L/N