Amikor valakit halálra itéltek, a kivégzése napját is olyan érteleben nagy napként várta vajon, mint a 18. születésnapját, vagy az esküvője napját? Volt a halálraitéltekben ilyen jellegű izgalom, vagy csak halálfélelem?
Hát figyelj, togalmam sincs, hogy más hogyan élte át. Önmagamból kiindulva, ha halálra lennék ítélve nem bírnék létezni és megölne a folyamatos depresszió és agybaj mielőtt még kivégeznének. Persze én nem vagyok gyilkos, hogy ilyen büntetésre lehessek ítélve. Nyilván minden ember más és más, így másként is éli meg. Továbbá az is rátesz egy lapáttal, hogy gyilkolt az illető. Talán ez is megváltoztatja annyira az életét, hogy nem is bánja a halált.
Mindjárt linkelek erről egy jó dokumentumfilmet, az a kivégzés előtti 24 órát mutatja be részletesen. Ott mesélnek a rabok erről is.
én inkább azokra lennék kivéncsi, akiknek amúgy tiszta a lelkiismeretük, politikai okból végzik ki őket, pl. forradalmárok, szabaságharcosok.
Valaki tud ilyen történelmi történeteteket
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!