Halálfélelem, vagy kezdek begolyózni?

Mostanában egy régi ismerősöm is meghalt, meg nagymamámtól is egyre sűrűbben hallom azt , hogy már egyre lassabban mozog , meg már ülni jobban szeret. Pedig mindig is fürge ember volt. És az az érzésem, hogy ezzel burkoltan azt mondja , hogy lassan neki is véget ér az élete. Természetesen úgy jól érzi magát ,csak hát a kor közbeszól. (89 éves) És engem ez valami iszonyat módon megvisel. Az utóbbi hetekben ezen kattogok , hogy ugyan mikor fog jönni az a szörnyű üzenet / telefon , hogy nincs már köztünk. Tárasági életem is a háttérbe szorult mivel, mindig arra ,gondolok , hogy hiába örülök bárminek, a legfontosabb családtagjaimat előbb utóbb úgyis elveszítem. Hacsak velem nem történik hamarabb. A mamát is leghamarabb jövőre fogom tudni meglátogatni mert külföldön él. És ha belepuszulok akkor se tudom már fiatalabbá tenni :(((

Szerencsére keresztanyám az külföldön él , és szerencsére magán kórházba szokta kivizsgálásokra vinni. De ez sem nyugtat meg igazán. Mit javasoltok , mert ez az érzés lassan kikészít.

27/N