Hajtottad már túl magadat? Mit éreztél, hogy jutottál odáig, mit tettél utána?

Volt rá példa. Érezni fogod, hogy mikor lesz már túl sok.

Szerintem egyébként nagyobb baj az, hogy nincsenek üres járatok. Olyan mintha nem szeretnél magaddal időt tölteni, mert mindig csinálnál valami mást, hogy kitöltsd a napot. KB mint a kapcsolatfüggőknél. Tök mindegy kivel vannak csak legyenek valakivel.

Hajtottam.

Fősulira jártam levelezőn, mellette 3 műszakos munkát végeztem. Évközben ugye 3 hetente 2 nap suli, beadandók, gyakorlat, vizsgák stb., plusz túlórák szombatonként, (ha épp nem a fősulin ültem), nyáron pedig túlóra-túlóra hátán, ezek mellett persze nyelvtanulás, ráadásul édesapám akkor volt súlyos beteg.

Másfél évig 3-4-5 órákat aludtam az idegességtől és a renszertelen életmód miatt. Aztán egyszercsak melóban kidőltem, szó szerint... 3 hét táppénzt nyertem kimerülés címszóval, nyugtatót kaptam, hogy legalább aludni tudjak - csak enni keltem fel szinte. Akkor húztam be a kéziféket, és nem a maximumra hajtani mindenhol.

Hajtottam magam már túl, igen.

Olyan a munkám, hogy 12 órázok, felváltva nappal, éjszaka, váltakozó túlóra havonta, de általában 20-40 között. Nos erről senki nem kérdez meg nálunk senkit, csak így van a beosztás, mert kevés az ember, blabla. Én nő vagyok, tehát alapból kevésbé bírom az ilyesmit. Ez tette be tavaly is azt a bizonyos kaput, amikor családi gondjaim is voltak, esküvőt is szerveztünk, erről nem mesélek részletesebben, de gondolhatod, ha elvitt a mentő a munkahelyről. A főnök annyit nem kérdezett, élek-e még. Pánikrohammal vittek el. 3 hétig csak aludtam és aludtam, pánikrohamaim voltak, nyugtatókat szedtem, rosszul voltam. Mikor jobban lettem, megmondtam a főnöknek, hogyha engem nem hagy békén a túlórákkal és a szemétkedeseivel, felmondok. Nos, a túlóra még mindig ugyan annyi, a főnök is szemét, de ezen felül bármikor hívnak, semmit nem vállalok. A járvány mizéria előtt fel akartam mondani, de most inkább hálás vagyok, hogy van bevételem. Ha véget ér ez az egész, felőlem meg is rohadhatnak, vagy elmegyek szülni, mert rájöttem, hogy semmi, de semmi nem fontosabb az egészségnél. Mai napig küzdök a szorongásommal. Én nem voltam ilyen, mint te, nekem kellett az énidő, de mióta velem ez történt, sokkal több van. Férjem ebben támogat. Ha fáradt vagyok, inkább eszünk kenyeret, vagy rendelünk, minthogy otthon a konyhában robotoljak. Tele a szennyes? Leszarjuk, majd holnap. Nincs kitakarítva? Majd ki lesz. Ezeket azóta sokkal lazábban veszem, pedig én extra takarítás mániás vagyok, imádom a rendet, imádok pakolni, de még így sem tudom magam kipihenni éjszakások után és ezt egyre jobban érzem, de sajnos nem én hajtom túl magam, hanem ők engem.

Én konkrétan érettségi óta folyamatosan tanulok. Néhány nyár maradt ki, bááár.. a nyarak se mindig.

Ráadásul én lassú életet igénylek, 8-9 óra alvással, extrém nagy egyedüllét-igénnyel, sok hobbival, érdeklődési körrel.

Az életem eljutott arra a szintre, hogy nálam szokásos, hogy nem megyek nyaralni, élményeket alig éltem meg, gyengécske a testem, de elegendő sportra sohasem volt időm.

Mindenben annak az ellentéte volt az életem, mint amire szükségem lett volna: 8-9 óra alvás helyett 6, nonstop emberek között lét, a munkahely, a sulik és az utcán, tömegközlekedésen is - a szabadidőmbenn, abban a kevésben, ami volt, már nem volt kedvem baráti találkozókra, programokra. Ezer hobbim, egyre se volt időm, amikor mégis, akkor energiám nem.

Engem ez a jelenlegi helyzet döbbentett rá, hogy: jééé, de jó érzés 8 órákat aludni, jééé nekem még mindig jó érzés egyedül lenni (nemhogy bírom, hanem kimondottan pihentet) jaa és egyébként semmi se hiányzik a lezárások-bezárások-korlátozások miatt, mert eddig se volt semmi életem.

Mindenképp gyökeres változás kell, de nem tudom, hogyan. Ha abbahagyom a tanulást, akkor 100%, hogy vége a talán mostanra beinduló karrieremnek. Ha nem hagyom abba, 100%, hogy végképp tönkremegyek.

Te legalább hobbikkal, érdeklődési körökkel, sporttal is foglalkozol! ;)

Csak üresjáratod nincs...

Nem tudom, sokan élnek üresjáratok nélkül.

Én képtelen vagyok rá. Nem vagyok lusta (már csak maga a tanulás is ezt mutatja), de igyekszem főzni, valamennyikét sportolni, stb.

De nekem kellenek a napjaimba olyan időszakok, amikor csak nézek ki a fejemből, a zene megy, de már nem is figyelek rá és elgondolkozom. Vagy kattintgatok fórumokban oda-vissza,de csak pótcselekvésként.

Ma is 8-kor ébredtem (zajos szomszéd felvert) és mostanáig nem csináltam hasznosat. Egész egyszerűen a hétkönapjaimban munka, tanulás, üres idők hasznos kitöltése, sportolgatás. Kimerülök.

A helyedben az üresjáraton gondolkoznék el, ki tudja, szükséged lenne-e rá neked is. Hogy ottfelejtsd magad a zuhany alatt, vagy a reggeli kávé mellett, vagy egyszerűen lefekvés előtti 1 órában már semmit se csinálj, csak legyél.

Szerintem nem hajtod túl magad, nekem az olvasás meg a festét számít már lassan üresjáratnak, amikor nem tanulok :D. Vagyis olvasni akkor olvasok, amikor ebédelek vagy vacsorázok. Festeni nem volt időm mostanában, ha edzeni szeretnék akkor felkelek egy órával hamarabb, ha filmet nézni, akkor 2 órával később fekszek. Ezen kívül tanulok plusz a házimunka, ha már nagyon el vagyok havazva. Főzni se sokat van időm.

Szerintem örülj, hogy ilyen produktív vagy és nem fáradsz el. Most az miért lenne jobb, ha fél napot csak néznél ki a fejedből? Szerintem azért mondják, mert irigyek. Ha változtatnod kell azt úgyis meg fogod érezni. Annyi hogy 6 órát próbálj meg aludni valahogy.

Középsuliba befele utazás 1 óra, suliban 6-8 óra majd 2 óra utazás melóba ott ahoz igazítva hogy végzek suliban munka 6-8 óra, haza utazás 2 óra. Majd szombaton csak 9 óra meló. Miután hazaértem persze ha olyan házi volt ami nem fért volna bele 2 óra között szünetben akkor az, meg ha voltak beadandók. Plusz nagyon elegem volt abból hogy semmi szabadidőm, szóval egy óra videojátékozáshoz ragaszkodtam ha hulla fáradt voltam akkor is. Vége mindig azt lett hogy 2-4 órákat aludtam. A kimerülés pár hónap után megvolt, de lesz artam.

Aztán olyan 2 évig húztam mikor egyik napról a másikra rengeteget hánytam ok nélkül. Akkor orvos, aki kiírt és rámnézve azt mondta el vagyok gyengülve (korábban élsportoló voltam, akkor olyanok voltak a karjaim mint a fogpiszkáló). 2 hét otthon, és mint akit kicseréltek. De mentem vissza mert nem volt választás. Annyi hogy 8 órákat nem vállaltam már be, csak 6 órában mentem mindig suli után dolgozni. Egyetemen valamennyivel könnyebb lett.