Te hogyan* szereted önmagad?

Nem panaszkodom örökké, nem azért kesergek, ami nincs. Ha valami kell, teszek érte vagy ha ez nem megy, akkor nem ragadok le siránkozni, hanem lépek tovább. Nyilván vannak hibáim, tisztában vagyok velük, mert ez is fontos, de nem folyton azt hangsúlyozom, hogy mi nem jó, hanem hogy mi az, amivel elégedett vagyok. Pl. panaszkodhatnék, hogy csúnyák a melleim, de ettől még olyanok maradnak. Inkább más részeimre vagyok büszke. Vagy mondjuk mondhatom, hogy makacs vagyok, ez milyen rossz, de pont ez segített kitartónak lennem, mikor el akartam érni a céljaimat.

Én ilyen furán vagyok vele, hogy egyik felem tisztában van az "értékeimmel" (nem vagyok randa, faxa alakom van, viszonylag értelmesnek tartom magam, kitartó vagyok stb.) míg időnként hajlamos vagyok magam egy csődtömegnek érezni csak úgy. Pedig nem hasonlítgatom magam másokhoz. Emiatt néha a "szerető" felem el szokta sorolni a "kritikus" felemnek, hogy mi mindent értem el eddig, mind testi, mind lelki, mind karrier szempontjából.

Én úgy, hogy megadom a testemnek és a lelkemnek azt, amire vágynak. Olyan dolgokat csinálok, amiket szeretek, olyan emberekkel töltöm az idömet, akiket szeretek, és számomra az is fontos, szellemileg és fizikailag is karban legyek tartva. Ilyenekre gondolok, hogy akár nyelvtanulás, rejtvényfejtés, olvasás, testileg pedig hogy elégedett legyek a külsőmmel, és hogy ne hanyagoljam el magamat. A bőröm, a hajam, a fogaim, stb. ápolva legyenek, ha valami panaszom van, forduljak orvoshoz. Eleget mozogjak, kiránduljak, de ugyanakkor legyen időm a regenerálódásra is, amikor például csak kiülök napozni. Tehát tudatosan olyan dolgokat csinálok, amikről tudom, hogy jó hatással vannak a testi és lelki egészségemre. Én így értelmezem ezt a kérdést, remélem ilyen választ vártál.