Titeket is idegesít, hogy egyesek csokból, állami és szülői támogatásokból menőznek?

Nem igazán. Szerintem a támogatás az olyan, hogy amilyen könnyen jön, olyan könnyen el is tűnik, és én nem irigylem senkitől sem a helyzetét, a támogatást meg főleg nem, szerintem könnyen be lehet sz-pni az ilyennel, mert a mai kormány semmit nem ad ingyen. Mindenki máshogy tervezi az életét, engem az nem befolyásol semmiben, hogy egyesek támogatásokra alapoznak.

Szóval nem, nem idegesítene az, hogy mások támogatásból élnek, de az nyilván igen, ha valaki (a barátnőm) a döntéseimen és az életemen köszörüli a nyelvét.

Neked azt tanácsolom, hogy értékeld át a barátságaidat, ugyanis nem normális, hogy az állítólagos barátnőd fikázza az életstílusodat mindenféle empátia és megértés nélkül.

Engem csak az idegesít, hogy csóró vagyok.

Az nem, hogy másnak mije van és miből.

Nem idegesít, nem foglalkozom ezzel, csak nevetségesnek tartom. Oké, ha valaki kap vagy örököl, örüljön, de a magamutogatás szerintem felesleges.

A csok meg hozzájárult ahhoz, hogy jövőre elhagyjam az országot. Pályakezdőként telibe tojnak, de ha 8 általánossal legyártanék pár gyereket, kapnék pénzt. Bocs, de ez a szint nekem nem fekszik, szóval a gyerekem is külföldre fog születni.

Szerintem alapvetően nem ezzel van a baj, hanem azzal, hogy ennyire más értékrenddel vagytok megáldva és még is barátnődnek nevezed. :)

Egy barátnőm örömének tudok örülni, a bánatában tudom vigasztalni. Mindezt irigység, vagy káröröm nélkül. Ha ennyire más egy barátom és idegesít a stílusa, akkor nem tudok őszintén mellette állni sem örömében, sem bánatában, vagy is nem tudom a barátomnak nevezni.

A baráti társaságunkban mi keresünk legjobban a párommal, de sosem kérkedtünk és vágtunk fel erre. Mindent magunknak teremtettünk meg, amink van, amire hihetetlenül büszkék vagyunk, de még így sem dörgöljük más orra alá, aki jelen helyzetben lehet egy kiló kenyeret is meg kell hogy fontoljon. Tök jó dolog, hogy valaki tud élni támogatásokkal, vagy jól járt a lakásvásárlással (ahogy egyébként mi is), örökölni nem mondom, hogy jó, de azért nagy löket. Az már az ember múlik, hogy mennyire tudja ezt helyén kezelni, a megfelelő szerénységgel. Vagy ha nem ilyen, az sem baj, csak akkor az én életembe ne akarjon résztvenni, hiszen támogatnunk kéne egymást, nem lehúzni agyilag és lélekben (lásd pl.: "de sz*r lehet neked hitellel élni").

Én mindig úgy vagyok vele, hogy az érzi kényszeresen, hogy fel kell vágnia és bizonygatnia kell mennyi pénze van és milyen jó élete, akinek valójában nincs semmije. Önbizalma biztosan.

"Nem túlságosan túlfizetettek, szerintem nettó 400-500 körül vihetnek haza"

Nettó 200-250 átlagos fizetés. Azzal többet keresnek, mint a dolgozó emberek többsége.

Nem azt mondom, hogy ebből lehet menőzni, de hiteleket lehet törleszteni, lehet gyereket vállalni rá. a CSOK is ajándék ehhez persze, de nem azon múlik eszerint. Dolgos emberek, megérdemlik! Csak bután fejezik ki az örömüket..