Miért van az, ha egy azonos nemű pár csinál valamit, ami tök átlagos a heterók esetében, akkor az magamutogatásnak van megbélyegezve?

"Meg aztán az örökbefogadás során nem a tökéletes heteró szülőktől veszik el a gyerekeket, hanem esélyt adnak a fiataloknak, hogy az intézet helyett, ahol 0 szülői minta van előttük, legyen esélyük szeretetben és törődésben felnőni szülők mellett."

HANGOSABBAN!! pontosan ez a lényeg! az árvaházak már így is dugig vannak. rengeteg meleg pár szeretne szerető otthont biztosítani egy vagy akár több gyereknek! mért vennénk el tőlük a lehetőséget? anyám első munkahelye a tanítóképző után egy árvaházban volt, túl sokat mesélt róla. hihetetlen, mennyire érzelemmentes és kietlen. senkinek se kívánnám. miért ne adnánk lehetőséget a sok gyereknek, hogy egy szerető családban nőjenek fel?

#20

“még azt is megkérdőjelezem, hogy nem-e egy kamus idióta pasi vagy, mert ilyen értetlenséget nem hiszem el, hogy egy nő találna ki”

Látod, ez a probléma. Most találkoztál valamivel, amit nem tudsz beleilleszteni az előzetesen kialakított világképedbe (értsd: nem úgy nyilatkozom, ahogyan azt te egy nőtől várnád), és ebből nem azt a következtetést vonod le, hogy talán felül kellene vizsgálnod az elgondolásaidat, hanem azt, hogy én márpedig csak pasi lehetek, hiszen “A nő” nem ilyen, Csernus is megmondta. Bocsáss meg, hogy le kell írnom még egyszer, de én bizony nő vagyok, igen; ettől még persze dönthetsz a valóság megtagadása mellett, ha a lelki békéd fenntartásához ez elengedhetetlen.

Mindenesetre írtál konkrétumokat, ennek örülök, ezzel lehet kezdeni valamit. Először is: zavaró a számomra kicsit, hogy nem tudtam meg, milyen szerepet szánsz az anyának egy olyan családban, ahol csak fiúgyerekek vannak. Mármint azonfelül, hogy főz mindenkire, mert gondolom, ez (neked) evidens. Nőgyógyászhoz ugyebár nem kísérheti a fiát, az első menstruációjára sem készítheti fel, valószínűleg a babázás és a pasizni tanítás is kiesik.

Őszinte leszek, én semmi kivetnivalót nem látok abban, ha a szülők elviszik a gyereküket a játékboltba, és megengedik neki, hogy olyasvalamit válasszon magának, ami elnyerte a tetszését. Abban sem, ha az apuka leül olvasni a gyerekeknek, függetlenül attól, hogy milyen neműek. Abban sem, ha egy fiú megtanulja, hogyan készítsen főtt kaját magának, arra az esetre, ha bármikor beköszöntene olyan szakasz az életében, amikor nem él egy légtérben egyetlen felnőtt nővel sem; vagy akár arra az esetre, ha később kedve támadna besegíteni a párjának az ebédkészítésben/kedveskedni neki valami finommal néha (ja, a férfi a nőnek, mert miért is ne). Nem hangzik rosszul egy olyan apa-lánya vagy anya-fia kapcsolat sem, ahol a gyerek maximálisan megbízik a szülőben és szívesen megosztja vele bármiféle gondját-baját – bár gondolom, olyat el sem tudsz képzelni, hogy valaki személyiségügyileg sokkal inkább a vele ellentétes nemű szülőjével legyen egy hullámhosszon, mintsem a másikkal. Egy férfi saját, közvetlen tapasztalatból sosem fog tudni beszélgetni a menstruációról a lányával, ahogyan egy nő sem a spontán magömlésről a fiával, maximum “külső” forrásból szerzett tudása alapján, ez igaz. A kérdés csak az, hogy tulajdonítunk-e akkora jelentőséget ennek a ténynek, hogy rá hivatkozva ne adjunk lehetőséget azonos nemű pároknak olyan gyerekek nevelésére, akik máskülönben árvaházban fognak felnőni (a te szájízednek megfelelő férfi ÉS női minta nélkül).

“Ez csak biológia, de nemcsak testből áll az ember, hanem lélekből is.”

Neme viszont a testnek van, nem a “léleknek”. Tévedsz, ha azt hiszed, hogy minden nő kvázi definíció szerint, a természeténél fogva birtokában van az általad nőiesnek tartott tulajdonságoknak. Van, akinek az őrá osztott nemi szerepek nem a kiteljesedést, hanem az elnyomatást jelentik. Ha azt akarjuk meghatározni, hogy a nők mitől nők, alapkövetelmény, hogy a róluk megfogalmazott állításaink mindannyiukra teljesüljenek.

“Sajnálom, hogy ki kell hogy fejtsem neked, hogy milyen egy nő. Ezek szerint nem volt se hiteles anyád, mint nő, se hiteles apád, mint férfi.”

Hálás is vagyok a “hiteltelen” szüleimnek, amiért nem frusztráltak szarrá már kisgyerekkoromban azzal, hogy szerintük nem mutatok elég érzelmet nyilvánosan, hogy nem foglalkozom eleget azzal, hogy a nap 24 órájában tip-top legyek, hogy nem erőltetek magamra békés mosolyt akkor is, amikor éppen magam alatt vagyok, vagy hogy szerintük túl sokat játszom a kisfiúkkal ovis és alsó tagozatos fejjel. Sőt, később, amikor személyes gondjaik akadtak, és én segíteni próbáltam nekik a problémamegoldásban, akkor sem szóltak rám, hogy “te nő vagy, szóval inkább csak hallgass végig és ölelgess”. Nem döntötték el előre, hogy milyen személyiséget fognak gyártani nekem, hanem hagyták, hogy kialakuljon egy olyan, amelyet a sajátomnak érezhetek. Szerintem ez is egy járható út. Ha kevesebb kisfiúnak nyomnánk le a torkán, hogy nekik márpedig nem szabad sírniuk, talán még az is kiderülne, hogy az érzelmesség és a gyengédség nem kizárólagos női sajátosság, s ezáltal az, hogy nem fog szükségszerűen szeretethiányban szenvedni egy olyan gyerek, akit két férfi nevel fel.

66%-os felsorakoztatott egy rakás sztereotípiát a nőkről. Én is nő vagyok, (tudom, majd jön az, hogy biztos én is pasi vagyok valójában) és a hideg kiráz ezektől a skatulyáktól, hogy nekem otthon kell főznöm csinosan, finoman, lágyan.

Dolgozom és a munkámban teljesedek ki, ahogy a partnerem is dolgozik. Itthon nem én főzök, hanem felváltva főzünk és közösen takarítunk. Minden döntést közösen hozunk meg, mert egyenlőek vagyunk. Én ezt láttam otthon is, és képzeld, amikor nekem megjött a mensim először, apám volt otthon és ő mutatott meg mindent.

Gyakorin nincs értelme erről beszélgetni, mert folyamatosan moderálják.

Ha valódi beszélgetést akarsz akkor 4chan, ott nem nagyon van moderáció vagy bünti ha olyat írsz ami nem népszerű(mint redditen)

Én nő vagyok, heteroszexuális, és kicsit megértem azokat, akik gusztustalannak találják az ilyet. Én, ha meleg fiúkat látnék csókolózni, nem tartanám gusztustalannak, mert én csak a férfit látom bennük, és sokszor bizony elég vonzó férfit. Amúgy is szeretem a meleg férfiakat, mert olyan kedvesek, kifinomultak, bár minden hetero férfi ilyen lenne, sokan példát vehetnének róluk. Nekem nagyon bejön az a tipikus "meleg fiús" viselkedés, jó lenne, ha egyszer találnék egy olyan hetero férfit, aki olyan, mint ők. Csak az érdeklődése a női nemre irányul.

Viszont ha két nőt látnék csókolózni, azt gusztustalannak tartanám. Nem örülök, hogy ezt kell írjam, mert ők is ugyanúgy emberek, mint a meleg fiúk vagy a hetero emberek, de az ő látványuk taszít. Igaz, nők esetében mégcsak vagy kétszer láttam ilyesmit nyilvánosan, mikor a melegfesztivál után mentek hazafelé.

Szóval lehet, hogy a hetero férfiak is ugyanígy vannak vele, mint én, csak fordítva. Ha nőket látnának smacizni, az nem zavarná őket, ha fiúkat, az igen.

Meg nem vagyunk hozzászokva a látványhoz sem, mi magyarok. Ha rendszeresen látnánk ilyesmit az utcán, egy idő után nem hiszem, hogy kiakadnánk ilyesmin. Én azon nem akadnék ki, ha kézenfogva látnék egy meleg párt, akár két fiúról, akár két lányról lenne szó. Csak a csókolózást illetően rökönyödnék meg, ha két nő csinálná. Esetleg még egy szájrapuszitól nem, de elfordítanám a fejem a csúnya látványtól.

De ha két fiú puszilná meg egymás száját, annak a látványa nem zavarna! Nem tartanám felháborítónak vagy undorítónak. Ha nagyon egymás szájában lennének, az már kicsit sok lenne, de lehet, hogy azzal sem lenne bajom.

Tehát nálam fiúknál rendjén lenne ez a dolog, nőknél nem.

Sajnálom, ha valaki ettől megbántódik, hogy ez a véleményem, tudom, hogy nem helyes különbséget tenni ilyen szempontból férfiak és nők között, de ez van, én sem vagyok tökéletes.