Mit tegyek, ha úgy érzem, nincs elég problémám ahhoz, hogy szakemberhez menjek?
Az elmúlt években nagyon nem voltam jól lelkileg (ami leginkább szerintem a gimiben átélt zaklatásomnak, szivatásomnak köszönhető). Sokat gondolkodtam az öngyilkosságon is, mert úgy érzem, akárhova megyek, mindenhol utálnak, kinéznek maguk közül az emberek és mindenkinek csak egy teher vagyok. Amikor felvettek egyetemre és a csoporttársaim közül is szereztem pár havert, egy pár hónapra kevesebb ezekhez hasonló negatív gondolatom volt, de az első vizsgaidőszak után megint letört a lelkesedésem, sok tantárgyból rosszabbul sikerültek a vizsgáim, mint terveztem. Volt egy tantárgy, amiből el kellett mennem másodjára is vizsgázni és az pont a vizsgaidőszak utolsó napjára esett és hiába tanultam rá rengeteget, így is épp meglett a 2-es (mondjuk akikkel csak beszéltem, mindenkinek 2-es lett maximum). Aztán kb. rögtön kezdődött a következő félév, amikor még ki se pihentem az előző vizsgaidőszakot...És hát a 2. félévben nem nagyon jártam be suliba, mert azt hallottam, a 2. félév még nehezebb is, mint az első és úgy éreztem, ha az első félévem se sikerült olyan jól, hiába járok be, úgyis meg fogok bukni vagy legalábbis rosszul sikerülnek a vizsgáim és átkerülök önköltségesre. Eleinte még próbáltam legalább a kötelező órákra bejárni, ahol katalógus is van, meg tervezgettem, hogy erőt veszek magamon és bejárok rendesen az elméletekre is, de egyre gyakoribbá vált, hogy nem tudtam nap közben se kikelni az ágyból, semmihez se volt energiám, illetve részben amiatt se jártam be, mert egyre többször voltak (a tüneteim alapján nagy valószínűséggel) pánikrohamaim az órákon.
Viszont az a baj, hogy még így se érzem úgy, hogy lenne bármi keresnivalóm is egy pszichológusnál, mert attól félek, elküldene és azt mondaná, nincs semmi bajom, csak hisztizek meg lusta vagyok. Még ezt a kérdést is félve írom ki, mert biztos vagyok benne, hogy csak olyan válaszokat fogok kb. kapni, hogy csak kitalálom az egészet és netről diagnosztizálgatom magam pánikrohamokkal, meg ilyesmi.
Volt valaki hasonló helyzetben?
Szakemberhez nem csak azok mennek akik már teljesen összeomlottak és gyógyszeres kezelésre van szükségük. Ennek a megelőzése is fontos.
Valaki,aki minimálisan is foglalkozik pszichológiával sosem mondaná, hogy csak lusta vagy, nem hogy egy olyan személy, aki évekig tanult pszichológiát, és ez a munkája.
Nem lesz az ég világon semmi bajod belőle, ha elmesz tanácsot kérni, vagy csak simán kibeszélni, hogy mi bánt.
Jobb, mint ha megrekednél ebben a mentalitásban, és megvarnad, amíg tényleg baj lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!