Akik nem kellenek senkinek az előnytelen külsejük miatt, azok hogyan birják ki?
Szerettem volna egyszer az életben csókolózni, romantikázni, összebújva táncolni, megérinteni egy vonzó férfi arcát, vállát, és szbadon vonzódni.
Harminc múltam, de soha nem lesz ebben részem, mert elbánt velem a természet.
Akik hasonlóan vannak, hogyan élik meg, hogyan vészelik át?
Én sem vagyok egy szépség. Az arcom utálom. Nem szeretek tükörbe nézni, fénykép készítése szóba sem jöhet. Semmi önbizalmam nem volt soha. A sok csúfolás is hozzátett gyerekkorban, mert már akkor sem tartoztam a szép kislányok közé, illetve nagyon vékony is voltam.
Mégis van párom, és volt olyan is, hogy leszólitottak az utcán, vagy szerelmet vallottak nekem főiskolán stb. Amit nem is értettem, mert véleményem szerint nem vagyok szép. Annyi, hogy kedves vagyok mindenkivel, segítőkész,megértő aztán ha megismernek lehet jobban számít nekik a belső, vagy nem tudom.
Te mit utálsz ennyire magadon, miért látod csúnyának magad??
N
Köszönöm mindenkinek a lelki fröccsöt, de a kérdésre senki nem válaszolt... pedig erre lenne szükségem csak, a rondaságom, és hogy soha nem keltettem fel senki érdeklődését életemben, objektiv tény. Ki vagyok békülve magammal, csak néha nagyon hiányzik, hogy nem élhettem át semmit sem a nemiségből sem testileg, sem lelkileg, még egy csókot sem, vagy hogy valaki megnézzen.
Ennek a túléléséhez szerettem volna csak másoktól tapasztalatokat, akik hasonló cipőben járnak.
Mindenkinek köszönöm
Igyekszem nem 0/24 ezen görcsölni, de vannak pillanatok, mikor ramaty érzés.
Nem tudom bebeszélni magamnak, hogy így is szuper minden, de kihozom az adott helyzetből a legtöbbet.
Azt honnan tudod, h nem kellesz senkinek, hisz' nem is találkoztál még mindenkivel:)
HOgy hogyan bírják ki? Próbálnak nem rágörcsölni és nem ezen kattogni egyfolytában, hanem lefoglalni magukat vmivel. KÉpet küldenél magadról?
Nem görcsölök egyfolytában, csak mikor eleve pezsegnek a hormonjaim, és látok egy jó pasit, baromi nehéz a tudat, hogy na ja, álmomban...
meg rossz, hogy 30 évesen még azt se tudom, milyen csókolózni. és persze nem egy kiéhezett kéjsóvár pasival szeretném megélni, márpedig nekem maximum egy olyannal lenne lehetőségem rá, mert a normális fiúk nem érnék be velem.
nem küldök képet, de legyen elég annyi, hogy egy krónikus betegség miatt végleg eltorzult az arcom, és folyamatos súlyproblémáim vannak.
Ferfi prosti esetleg?
Am felejsd el az egeszet, nem olyan nagy cucc az egesz, es az eletben keress vmit amiert tudsz kuzdeni ertelemet ad, sokan azert elik meg a parkapcsolat hianyat tragedianak mert az eletben ettol varjak a kiteljesedest.
Kérdező, barátaid biztosan vannak, ugye?
Meg jó munkahelyed, hobbijaid?
Nekem ezek megvannak, ha már párom szintén nincs, akárcsak Neked. Ez valamelyest azért vigasztal. Én sem bírok előnyös külsővel, és lelkileg is van nálam gubanc, ami miatt nem sikerül a "másik felem" megtalálnom.
Én úgy vagyok vele, hogy ha lesz párom, akkor örülök, ha meg egyedül vénülök meg, akkor ez van.
Eleve nem juthat pár minden nőnek, mivel többen vagyunk, mint a férfiak. Meg aztán, közülük sem akar vagy tud mindegyikük társat találni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!