Kicsúszott a lábam alól a talaj és teljesen elvesztettem a kontrollt. Mit tehetnék?

13-as: Örülök, hogy neked sikerült kitörni ebből és így nagyon utólag is Gratula a babához! :)

Most úgy érzem a kisebb célok sem mennek, de még egyszer megpróbálom és ha akkor sem ,akkor nem erőltetem tovább és kényszerpihenőt fújok. Köszönöm szépen!

20-as ( Utolsó válaszoló) Köszönöm, hogy írtál.

Őszintén szólva a nagy ház "véletlen" volt. Olyan áron került eladási családi/egészségügyi okok miatt ami harmada az ingatlan valós árának, ezért vettem meg akkor, nem azért mert én akarok lenni a valaki. Hidd el piszok nehéz takaírtani ( rendmániás is vagyok így minden nap felmosás, porszívózás - fordított sorrenbe- . )

Az autókat eddig nem rászorulásból adtam el, egyszerűen csak szerettem volna egy másikat. A legutolsót vagy 15 évre terveztem.... Ez sajnos nem jött össze.

Annyi még , hogy sosem járok étterembe, nem márkásak a ruháim, nagyon nem is ismerek márkákat, nincs drága telefonom, soha nem is volt. Imádok egyszerű kényelmes "kínai" ruhákba lenni. Amikor egyetemre jártam ( jóval később kezdtem mint amúgy "kellett volna", mert előtte nem volt rá pénzem) amíg véletlenül nem látta meg egy tanárom és egy csoporttársam az autómat, azt hitték, hogy egy olyan lány vagyok aki részletekben rakja össze a tandíjra valót.

Erre tessék, most nem tudnám kifizetni a tandíjra valót.

A pénz igazából nekem másodlagos cél volt mindig is. Nagyon, boldog családot szeretnék. Gyerekeket. Nekik szerettem volna tudni mindent megadni, és mivel a család nem sikerült, lehet ezért estem szét....

13-as köszönöm szépen.

Hát már tényleg nem baba :) Örülök, hogy azóta is rendben vagy. Remélem ez így is marad.

Utolsó válaszoló: Nem egyszerre volt/van 5 autóm és mint mondtam, most nincs egy sem. Mindenkinek a saját helyzetéhez mérten nehéz. Én nem tettem semmit azért, hogy te ne vidd többre. Lehet, hogy máshoz képest, jó helyzetben vagyok ,de a sajátomhoz képest nem, és nehéz felállni, bármennyire is könnyűnek tűnhet a helyzetem a te szemszögedből.