Normális hogy teljesen megváltoztam?

31/F

Mindig is egy kisember voltam, sosem volt semmim (nyilván nagyban köszönhető hogy nevelőotthonban nőttem fel) de mindig honapról hónapra éltem. Csajoztam dolgoztam egyszóval egy senki, láthatatlan ember voltam.

Utána megtörtént a csoda.

27 évesen megismertem egy lányt aki az életem átverését tette velem. Annyira tündér volt, annyira oda figyelt rám egyszerüen melegséget sugárzott és otthon éreztem magam nála és vele. Tökéletesen megvoltunk és jött a baba tervezés.

Életem legboldogabb naoja volt persze a sokk után miután kiderült hogy terhes.

Na ekkor megváltozott minden 180°ban mint ha csak egy "donor" lettem volna abszolút nem foglalkozott velem az egész terhesség alatt de a legdurvábbat kell itt elképzelni abszolut mint ha egy idegen lettem volna.

Én fizettem az albérletünket de még így is jobb lett volna neki ha ott sem vagyok, mindennel mentegetőztem... trimeszterek, hormonok, terhességgel járó változások mindennel ezért mindent lenyeltem és adtam neki tovább a szeretetett de semmi nem jótt vissza, egyre jobban sülyedtem le felmosó rongy szintre.

Szülés után sem változott semmi, mint aki magának szülte a gyereket egyszerüen semmi , most 1 éves a fiam és mi 20 hónapja nem értünk egymáshoz nyilván mert ő nem akar közeledni de ugyan ennyi ideje egy ölelés és egy puszi sem volt.

Egyszerüen tönkrementem szépen lassan hogy a gyereket látom de nem lehetek az apja.

Teljesen megváltozott és bárhogy is mondtam neki nem is érdekelte, már annyira lesülyedtem hogy többször térdenállva könyörögtem a családomért és érte de semmi.

Egyszerüen nem tudtam elengedni a családom épp hogy apa lettem , esélyem sem volt annak lenni.

Tudtam ha folytatom akkor beleőrülök de nem tudtam elengedni őket, jelenleg kijöttem 2-3hónapja külföldre dolgozni az eredeti terv szerint hogy küldjem haza a pénzt neki hogy anyagilag jók legyünk és hátha szeretni fog de nem.

Azután kiderült egy titok, titokban ő fiuval találkozott és amikor beszéltünk telefonon akkor ő mindenféle hazugsággal eltitkolta ezt és még akkor is amikor épp vele volt akkor is aztmondta hogy mashol van.

Na itt a bizalmam teljesen tönkrement annyira fájt és annyira rosszúl voltam hogy elmondani nem lehet...

De valami megváltozott bennem... azt a lathatattlan kötelet amit én nem tudtam elszakítani azt ezzel elszakította és igaz hogy mindent elveszítettem és 31 évesen férfiként kezdhetem "újból" az életem de ezek után nem tudtam rá úgy nézni ahogy eddig. Ha nem lenne gyerekünk akkor szóba sem allnék vele többet...

Viszont én is megváltoztam talán jó irányba de szabadnak érzem magam az elmult 2 év lelki terrorja és zsarolásai után.

Hogy látjátok, ahhoz hogy ezt valóban jól tudjam felfogni beszélnem kellene egy szakemberrel?