Az emberek nagyrésze tényleg ennyire haszonleső, érdekből barátkotó lelki toprongy?

Húsz éves, egyetemista srác vagyok. Már a gimiben feltűnt, hogy a pár barátom is csak azért barátkozott velem, hogy segítsek nekik ebben - abban. Erre akkor jöttem rá, hogy nem igazán hívtak el shova, illetve érettségi után se találkoztunk, kivéve egy srác, igazából ő az egyetlen barátom aki megmaradt gimiből. Egyetemen is kb ugyan ez a helyzet, érdekbeszélgetések velem, mert én vagyok az a srác akit érdekel is a szak amin vagyok, így elég sokan fordulnak hozzám hogy segítsek nekik ebben abban, de előtte azért megpróbálnak bevágodni nálam (sablon ismerkedős szövegek), viszont ha én szeretnék valamit, akkor általában elég nyögvenyelősen megy a dolog.

Megfigyeltem azt is, hogy a gazdagabb vállalkozók gyerekeinek is sokkal több, látszólag igaz barátai vannak, mint például nekem (alsó-közép osztály szinten élünk)

Szóval ha úgy nézzük, van egyetlen egy ember, akit tènyleg a baràtomnak tekinthetek, ráadásul az ő szülei is vállalkozók, viszont ez a srác is hasonló szociális hálóval rendelkezik, mint én, ami picit fura. Talán azért, mert a szülei nem szórják a pénzt és nem verik nagy dobra a dolgot.

Kérdésem a következő: Az emberek nagy része tényleg ilyen haszonleső sz*rházi, vagy csak én élek rossz helyen? (Kelet-Magyarország)

Rólam azt kell tudni, hogy az átlagos korombeliekkel (bulizás, dugás, stb) nem igazán tudom magam megértetni, sokkal inkább érdekel a tudomány, vagy a politika. Social media oldalak közül van egy Youtube fiókom meg egy Facebook profilom, amit tudatosan egy hírportálként használok, illetve az egyetemi dolgaimhoz is. Szórakozni egyáltalán nem szoktam eljàrni, helyette megnézek egy filmet / belekezdek egy sorozatba. Barátnőm sem volt még, nem is szexeltem, de nem igazán érzem a hiányát. A nagy többség egy különcnek tart, viszont az egyetemi tanáraim szerint érdemes lenne a tanári pálya helyett kutató lennem, mert meg lenne bennem a potenciàl, viszont én tanítani szeretnék.