Ti mennyire bírjátok a karantént és mennyire tartjátok be?

Nincs munkám, csak bevásárolni járok, a szüleimnek és anyósoméknak és magunknak. Főzök és rengeteget alszok. Örülök hogy csend van az utcákon és lehet anélkül szellőztetni, hogy az utcáról a zaj meg a bagószag beszállna a szobába. Olyan most, mint vidéken. A heti három edzés a jó kis társasággal hiányzik, más nem.

Több mint egy hónapja nem hagytam el a kertkaput 1 méternél messzebb. Azt is csak 2 alkalommal, mert jött a futár. Jól bírom. A párommal telefonon beszélek minden nap, barátaim nincsenek. Filmeket nézek, most van időm pótolni olyanokat amiket évek óta meg akartam nézni, de eddig kimaradt, illetve újakat is (az egyik futár DVDt hozott). Illetve online élőzenét hallgatok, külföldit, mivel a magyar kedvenceim nem adnak (az egyik kétszer ígérte, kétszer mondta le 20 perccel előtte, pedig én még meglepivel is készültem neki). Szóval elvagyok.

Teljes mértékben betartom de nagyon nehezen bírom.

Semennyire

Úgy értettem semennyire nem tartom be

Ugyanolyan az életem, mint karantén nélkül, annyi, hogy többet aludhatok és valamivel többet sportolok.

Nincs karantén, lényegében oda mész ahova akarsz, mint ahogy mindenki meg is teszi. Nincs nyitva szórakozóhely, de azért ettől nehogymár rosszul legyen valaki pár hónapig. Mi ráadásul megfigyelés alatt voltunk 2 hétig, de mást mondott az antsz és mást a rendőrök, azt se tudják mit hogyan kéne betartatniuk. Ha kimész és megállítanak azt hazudsz amit akarsz, nem tudnak mit csinálni

Én március 16-a óta vagyok itthon, akkor költöztettek ki minket a koliból. Hát szerintem borzalmas... Először még jól is esett, pláne az az egy hét előrehozott tavaszi szünet, viszont már meghülyülök. Ha több időm lenne magamra és kevesebbet kellene tanulnom, akkor lehetséges, hogy jobban viselném. Viszont nagyon elfáradok és szinte soha nem tudom jól esően és nyugodtan kipihenni magam, mert vagy tanulnom kell és tanulok, vagy pedig tanulnom kellene és ezen nyüglődök, stresszelek. Néhány oktatónk vérszemet kapott és az eredeti anyagmennyiséget bőven meghaladja a mostani (csomó olvasmányunk van, rengeteg a feladat pl. beadandók, prezentációk, házik, tesztek), néhányan teljesen érthetetlen határidőket szabnak. Tartanak élő órákat is, amiknek a nagy része szerintem teljesen felesleges, csak megy vele az idő. Valamint sokan bizalmatlanok is velünk szemben, állandóan megy a "biztosan másolta", "majd kíváncsi leszek az eredmények közötti különbségre, akkor kiderül", "ne csodálkozzon, ha megbukik" stb., ami marha idegesítő, mert az ember normálisan dolgozik és aztán ezt kapja... Sajnos nagyon kevés olyan tanárom van, aki tényleg normális. Szóval azok után, hogy nap mint nap órákig ülök a szobában és bámulom a képernyőt, mert éppen órám van/beadandót írok/olvasok, előadást hallgatok/tesztet írok/házit csinálok, én valahogy nem tudom átérezni, hogy "jajj de jó, most otthon lehetek, elmerülök a gondolataimban, a csend, a nyugalom" stb... Csomószor estére végzek és tök fáradt is vagyok, fáj a szemem, fáj a fejem, szóval olyankor már nem tudok mit kezdeni magammal, eleve este is van. Szóval alszok, de valamikor azt sem tudok eleget. Úgyhogy én eddig nem jártam el sehová, mert nem is volt miért (a szüleim járnak boltba stb.), a suli is idő meg eleve nem akartam, de már nem bírom. A múlt hétvégén elmentem kirándulni, mozogtam egy kicsit, kint voltam a levegőn, most tök szép is minden és jó idő van. Nagyon nagyon jól esett. Ma is elmentem valahová ugyanígy. Szóval szerintem én ezt fogom csinálni, minden hétvégén el fogok menni kirándulni, mert különben meghülyülök.