Mennyire visel meg ha tonkremegy egy szamodra fontos személlyel a barati kapcsolatod?

Ha látok rá esélyt, hogy újra lehetne éleszteni a kapcsolatot, én félreteszem a büszkeségem és bocsánatot kérek, ha ezzel tudok segíteni, vagy megkeresem az illetőt. Pl. egy külföldi barátnőmmel volt, hogy hónapokig nem beszéltünk (többször is) de aztán valamelyikünk megkereste a másikat és szent volt a béke, már jó ideje nincs vita. :) Vele sosem találkoztam, pedig már 4,5 éve ismerjük egymást, emiatt szerintem a távolsáf sem akadály, igaz barátnak tartom őt.

Korábban nem tettem így, és bánom is, meet a makacsságom miatt vesztettem el jó barátot, de most már mindent megteszek a részemről, hogy fenntartsam a barátságot, de ha érzem, hogy a másik már elengedte a dolgot, akkor nem erőltetem. De soha többet nem akarok úgy elengedni barátot, ha látom esélyét arra, hogy menthető a dolog.

Én úgy alapvetően nehezen élem meg mások "elvesztését".

Akár barátság, akár kapcsolat, akár futó ismeretség. Ráadásul a legtöbb esetben arra jutok, hogy távol kell tartanom magam másoktól.

Legutóbb egy lánnyal volt ilyen, napi szinten beszéltünk, írt, hívott, érdeklődött. Éreztem mindig, hogy ebből kapcsolat nem lesz, de a "barátság" is leült. De ezt most nemtől függetlenül mondom, rossz érzés, mikor valaki aki az egyik pillanatban még érdeklődik, kérdez, "álltat" aztán a másikban leszar.

Sokszor futok emberekbe, akik utána mindig azzal jönnek, hogy szívesen találkoznának még, közös program, ide megyünk, oda megyünk, de örül, hogy megismer, de jól érezte magát velem. Aztán puff...elmegy haza és másnaptól meg sem ismer, éli tovább a kis életét.

Pont ezért nem nagyon tartottam fenn "fix" kapcsolatokat, és úgy voltam, megyek egyedül bárhova. így jártam sokat túrázni, szinte mindig volt "társam" az utakon, de soha nem mondtam azt, hogy legyen folytatás, a végén ahogy találkoztunk, ugyanúgy elbúcsúztunk és ment tovább az élet.

Nekem 2 nagyon jó, régi barátommal csak mosolyszünet volt, egy időre. De aztán tisztáztunk mindent, kibékültünk, és ismét minden a régi lett, mind a mai napig, szerencsére.

Egy régi, inkább egy jó ismerős, mint barát, akkor lépett ki a köreimből, mikor párja lett. Vele már csak alkalmanként szoktam beszélgetni, persze harag nincs.

Egy párkapcsolat bizony tud véget vetni egy barátságnak.

Egy másik meg végleg kiradírozott, egyik napról a másikra, de nem is bánom, ő az a típus volt, aki csak használja az embereket, míg neki szüksége van rájuk.