Miért van az hogy a céljaim eléréséhez csupa olyan dolgot kéne csináljak amit utálok?

A vergődésnek nincs értelme.

Ha agyilag nem állsz rá arra, hogy szeresd amit most utálsz (nekem sikerült elérnem), akkor bizony az egész életed abból fog állni, hogy tekeregsz a padlón és rinyálsz hogy milyen rossz minden.

Nem azt mondom hogy most ezt csinálod, csak ez az "ennek semmi értelme" kijelentés piszkálta az önbecsülésem, és gondoltam megpróbálom megváltoztatni a világmeglátásod. De ha nagyon egyszerűen állunk hozzá, és nem tetszik a válaszom, akkor:

"Ja, nincs." - A válasz.

Nem válaszolok privát üzenetre, viszont köszönöm, értékelem, hogy van aki tenni is szeretne, nem csak a kész receptet várja a válaszokban!

Azt tudom neked javasolni, hogy meditálj. A percenkénti lélegzeteid számát csökkentsd le 3-4-re. Nagyon lassan szívd be, és még lassabban fújd ki. Érezd saját magadat.

Ezen felül sportolj nagyon intenzíven. Saját testsúly, súlyzós edzés, (futás és séta felejtve inkább a helyzet miatt) effélék. A lényeg, hogy hajszold az erős impulzusokat.

Ha megoldható, akkor semmit ne csinálj kb egy-két hétig a közelezőn kívül. Dolgozz ha muszáj, de semmi mást, csak amihez kedved van. Sportolj, meditálj, olvass, írj naplót, verset, ilyenek.

Ezt mással is el lehet érni, de a drogokat, vagy hogy hirtelen felindulásból verj valakit ronggyá nyilván nem ajánlja senki, mert ez a fórum nem a dark weben fut.

Egy idézet mindent megmagyaráz:

"A könnyebb utat akarod választani, mert félsz. Félsz, mert ha elbuksz, akkor nem tudsz mást hibáztatni. De hadd mondjak valamit: az élet ijesztő, szokj hozzá! Nincsenek varázsos megoldások, minden tőlünk függ, úgyhogy állj talpra, menj és tegyél érte valamit! (...) Az értékes dolgokat sohasem könnyű megszerezni." (Dokik)