Hogyan szokjak le erről a rossz szokásról?
Az a problémám, hogy van egy nagyon de nagyom rossz szokásom. Az pedig az, hogy megbámulom az embereket... nagyon hosszasan bámulom őket.
Mindig azt hittem hogy nem látják hogy bámulom, mivel hogy ők nem néznek rám, de kiderült hogy látszik ha bámulok valakit, akkor is ha nem néz rám...
El mesélek egy konkrét esetet, ami velem megtörtént.
Beszéltem egy fiúval messengeren sokáig (nem ismertem személyesen, csak írogattunk)
Egyik nap kiderült, hogy másnap ugyanabba a buliba megyünk...
Mivel még nem ismertem, amikor megjelent a buliba első dolgom volt hogy elkezdtem bámulni...
Ő sosem nézett rám (legalábbis nekem nem tűnt fel hogy rámnézett)
Na szóval... úgy volt hogy a buliban talizunk, de nem volt mersze odajönni hozzám és nekem sem hozzá,mivel mindkettőnknek meg volt a saját társasága.
Így hát nem lett semmi a taliból.
Aztán mikor hazamentem, továbbra is beszélgettünk és mondta hogy "úgy bámultál, te, azt hitted nem veszem észre, mi😏?"
Ekkor nagyon megszégyeltem magam és rájöttem hogy nagyon sokszor előfordult már, hogy megbámultam embereket, akiket vagy ismertem, vagy neten beszélgettem velük és mindig azt hittem hogy az emberek nem látják hogy bámulom ha nem néznek rám, de ezekszerint mégis látják, vagy esetleg szólt neki valaki hogy bámulom... kitudja.
Szóval rájöttem hogy sokszor elgondolkodom és azért bámulom az embereket, aztán mikor szembenéznek velem, elfordulok.
De ez számomra nagyon gáz, akit pedig bámulok annak biztosan nagyon kellemetlen lehet, mert tudom milyen szar mikor engem bámul valaki.
Erről a rossz szokásomról szeretnék leszokni 😳😅
És ja még hozzátenném azt is, hogy az osztályban is egész nap a helyemről ülve az osztálytársaimat bámulom 😅
16L
Szerintem igyekezz lefoglalni magad valamivel, és akkor eszedbe se jut majd bámulni senkit.
Egy próbát megér, de ne hidd azt hogy én annyira profi vagyok ebben az ügyben.
19:34
Köszönöm a tanácsod, megfogadom! :)
19:46
Köszönöm szépen neked is a jó tanácsot!:)
Milyen érdekes, nekem egyszer ezt mondták még tizenéves koromban, hogy mennyire megbámulok másokat: azután leszoktattam magam róla, egyszerűen csak türtőztettem a kíváncsiságomat és nem néztem oda, vagy csak "lopva" és pillanatnyi időre - ez talán fejlődhet is, mintha erősebben tudnék azóta emlékezni az arcokra, amióta kevesebb időt "adok" a szememnek a nézelődésre, valahogy a memóriámat kompenzálta talán, mármint arcmemóriát. :D Bár én ettől a "leszokásomtól" udvariasabbnak kezdtem magam tartani, viszont utána annál jobban elkezdett zavarni, amikor meg mások engem bámulnak, nemtől függetlenül - átlagos, nem hivalkodó kinézetem van pedig, és nem értem, ha én tudok a másikkal szemben udvarias maradni és nem feltűnően bámulni, ők miért nem teszik ezt? Leginkább a közép-és időskorú embereknél látom amúgy ezt a szokást, szemérmetlenül mereven bámulnak rám pl. a buszon néha, miért nem nézi inkább a tájat az ablakon át? Az is érdekes!
Most nem rád gondoltam, most te is abban a korban vagy még amikor én leszoktattam magam róla. :)
Ha a saját példámból indulok ki, akkor lehet, hogy azért nézed őket, mert érdekesnek találod, és még nem tudott úgy hatással lenni rád amikor emiatt valaki rád szól. De ha belegondolsz, egy kisbaba is még összevissza néz hosszasan mindent, vagy háziállatok is, akármi, gondolom ösztönös lehet.
A lényeg, hogy szerintem Te is könnyen le tudod majd magad szoktatni róla; ha eleinte még erőltetni kell a nem odanézést, később sokkal automatikusabban fog jönni :))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!