A kijárási korlátozást miért kockulásra, miért nem önmaguk képzésre használják az emberek?

Mondjuk azért, mert a képzés is sok pénzbe kerül és most a legtöbben a túlélésre tartalékolnak, aki meg munka nélkül maradt, szintén nem erre fog költeni.

Persze, persze, vannak ingyenes online tanfolyamok is. De az olyan is... kár rá időt pazarolni.

Aki komolyan akarja képezni magát, időnként ugyis be kell járnia, vizsga, stb. Az meg most macerás és rizikós.

Egyébként előtte nem ártana tudni, a járvány lecsengése után milyen ágazatokban lesz nagyobb esély elhelyezkedni. Egyenlőre nem tudjuk. Akkor meg?

Valószínű, hogy nem kétszáz millió mérnökre, és százhúszezer bölcsészre lesz égető szükség. De te képezdmagad nyugodtan.

Én amúgy többet edzek otthon, mint eddig. Végre tudok eleget pihenni, aludni is. Takarítom folyamatosan a lakást, mert munka mellett évekig nem volt időm normálisan rendbehozni és egy disznóóllá vált :/

Így két hét itthonlét után végre kezdem érezni, hogy élek. Kisimult az arcom, az idegrendszerem végre kicsit.

Angolozok itthon, neten. Tanfolyamra nincs pénzem.

"Az első esetben vállalod a felelősséget és teszel a céljaidért, a második esetben meg nem csinálsz semmit, és ráhárítod a felelősséget a járványra, gazdaságra, politikára stb."

Ez nem igaz. Nem csak a pozitív kimenetelű dolog jelent felelősségvállalást. Ha valaki tömi magába a csipszet, és tudja, hogy el fog hízni, de leszarja, akkor ő pontosan tudja, hogy saját maga a felelős az elhízásáért, tehát vállalja a felelősséget.

Egyébként ebben a kényszerű bezártságban az egyik dolog, amit észre kéne venni és nagyon kihasználni, hogy most végre egyszer az életben nincs megfelelési kényszer!!!

Nincs hajtás, nem kényszerülök emberek közé, alkalmazkodni. Van időm magamra, a családra, bármire, amire akarom. Hülye lennék még ezt az időszakot is katonásan neosztani és elvárásokaz állítani magam elé.

Kb két hosszú hét kellett ahhoz, hogy a folytonos munka+házimunka+megfelelés+számonkérés+elvárás+mókuskerék halmazbol magamhoz térjek és tényleg jólesően el tudjam engedni magam. Hiába nem kellett már bejárnom dolgozni, bennem volt az érzés, a szressz, mintha hajtana a tatár. Valahol örülök is, hogy ez az undorító kizsigerelő világ leállt kicsit, különben máshogy nem jutottam volna szabadsághoz.

És még milliónyian vannak igy.

Az embernek a töke teli van.

Fa.nak van kedve képződni. Örülünk, hogy kicsit levegőt vehetünk.

Nagyon sok ember elfáradt mert agyonhajszolták. Persze nem mondom, hogy mindegyik, de én pl. èvek óta nem voltam egyhuzamban 2 hétig szabin. Szellemi munkàt végzem, gyakran túlóráznom is kellett, 200%-on teljesíteni, továbbképzésekre is jártam mindig...stb. Mióta itthon vagyok látom csak igazám mennyire ki voltam zsigerelve, annyira fáradt voltam, hogy az agyam a körülmények elé helyezte a regenerálódàst. Én mondjuk tavaly 1 teljes évet fordítottam önismeretre, továbbképzésekre is. Bevallom őszintén, kb mostanra érzem úgy, hogy valamennyire helyrejöttem és igenis megengedtem magamnak én is, hogy ne folyton betáblázzam magam, mondván “most van idő”. Én is suvickoltam a lakást egy hét után, mert nekem sem volt időm rà előtte abszolút. Nem, most arra van idő, hogy meg tudd engedni magadnak ezt is, mert ha ennek vège nàlunk már kilàtàsba helyeztékgy valószínűleg beledöglünk majd a munkába.

Nekem mostanra letisztult amúgy a célom és már teszek érte, de nem táblázom be magam. Figyelek magamra. És nem fogok csak azért “továbbképződni” hogy még ezt a bőrt is lehúzhassa rólam utána valaki. Ez az idő pont arra volt elég, hogy megtaláljam az új célomat és elinduljak felé mert az biztos, hogy nem fogok a korábbi kizsigerelésbe visszamenni. Most fogok örökbefogadni egy kutyàt is. Végre azt érzem, hogy élek és nem valami biorobot módjàra teljesítek meg tovàbbképződöm folyamatosan. Persze aki eddig nem tette, az megtehetné igen. De sokan most kipihenik magukat és megengedik, hogy végre azzal foglalkozzanak amivel akarnak. Ugyanis te sem tudhatod hogy mi fog kellene ez után mi lesz piacképes senki nem tudja. Most kivárunk egyelőre. Megtanulhatsz nyelveket persze. Ezt én is csinálom mert nekem is kelleni fog. De számonkérni az embereket majd odaböfögni hogy “döntés” meg “következmény” az igen korlàtolt gondolkodásra vall. Mert Te sem tudod mi lesz a következmény. Mert nem voltál még te sem ilyen helyzetben és a pszichéd csak egy útvonalat ismer, mer eddig olyan helyzetben voltál, hogy az ilyen-olyan továbbképzés fog kizàrólag előrevinni ezért hajtogatod ezt. De itt ebben a helyzetben most te sem tudod mi lesz a következmény, hiába hiszed azt. Tudod, nem a legerősebb marad életben hanem a legalkalmazkodóbb. Csak jelenleg még senki nem tudja mihez kell majd alkalmazkodni. Lépj túl ezen és had pihenjenek az emberek kicsit, rájuk fér. Aki céltudatos az úgyis feláll a pihenője utàn. Aki meg nem, az meg semmilyen körülmények között nem fog.