Nálatok kezd már valaki becsavarodni a sok bezártság miatt?

#21

Oké, mostmár nyilvánvaló, hogy szándékosan nem akarod érteni, fölösleges magyaráznom. További szép napot neked. :)

Szerintem abszolút érthető, ha valaki a folyamatos otthonülést nem tudja maradéktalanul élvezni, még akkor se, ha vannak pozitív pillanatai és ha eltekintünk a vírus és a gazdasági helyzet miatti aggódástól (ami pedig azért mégiscsak megnehezítheti a "pihizést").

Koncertre, meccsre, semmilyen rendezvényre nem tudok elmenni, ez nekem rossz. Oké, kimehetek egyedül futni, de nem mehetek el csoportos túrára, kirándulásra, ez is rossz. Nem ülhetek be a barátaimmal valahova és nem is hívhatom át őket egy filmezésre vagy társasjátékozásra, ez is rossz. Az összes közösségi programnak és edzésnek annyi (nem sportoltam versenyszerűen, de jártam több foglalkozásra is, ami most hiányzik a sportélmény és a közösség miatt is). És ez még csak a mindennapi élet, több olyan tavaszra tervezett program marad(t) el, amit kifejezetten vártam és készültem rá.

Oké, olvasok, rajzolok, kötök-horgolok, jógázom, zenélgetek otthon egyedül. Jutott idő olyanra, amit régóta terveztem, most megtehetem. Egyáltalán nem unatkozom, de nem is tudom egy "végre van időm mindenre" örömünnepként megélni, és igenis nyomaszt a helyzet.