Más is volt ilyen helyzetben?

Én vendégségben voltam.

Tudom mit érzel. Pokol.

Nem bírnék ott élni.

Figyu kedves Kérdező!

Leírtál egy kérdést,amire csak annyit lehet írni,hogy igen én is voltam ilyen helyzetben,vagy igen,biztos más is volt ilyen helyzetben...

A többi szöveg csak egy leírt állapot,ami nálad(nálatok) kialakult.

Most mi ezzel az egésszel mit kezdjünk?

Csak az elköltözés lenne a megoldás,de mivel ez neked nem megy,marad az hogy tűrsz.

Vagy esetleg a felesleges holmikat kidobálod a szobádból,és veszel egy munkavédelmi fülvédőt a zaj ellen.

Mi 5 éve költöztünk panelba, anyám hülyesége miatt. Mert szerinte 15 km-t olyan nehéz bevezetni faluról a városba...

Pokol ami itt megy.. az alattunk lakó 4 gyerekes anya egy idegbeteg, egésznap ordít a kölykeivel, azok meg amint a nő felemeli a hangját már elkezdenek sírni annyira félnek tőle. A felettünk lakó a tv-jét bömbölteti, a mellettünk lévő kiskamasz meg a hifitornyot.. amikor kimegyek nagyszüleimhez, már az a néhány óra is megnyugvást jelent számomra. Most tervben van, hogy felöltözöm Budapestre, de hót dziher, hogy külső kerületbe megyek lakótársakkal, családi házba. Inkább vállalom a fél óra villamospályát be a belvárosba, de még ha fizetnek se megyek többet panelba.