Normális, hogy nő létemre utálom a nőket?

De, ez ugyanolyan, mintha férfigyűlölő lennél, csak fordítva. Az ilyen mindig valami lelki gáznak a jele.

(A 10-es is te vagy, kéredző?)

Azért a nem tudok velük barátkozni és az utálom őket között van egy két árnyalat különbség. Értem amúgy, mire gondolsz, a legtöbb lányt, nőt nem tudom hova tenni. Anyukám és egy nagyon kedves barátnőm a két kivétel, akikkel igazán könnyesre tudom magam röhögni és meg tudok nyílni előttük... A többiekkel sosem ment. Én vállalom, hogy szar vagyok, de egyszerűen nem jövünk ki.

Nekem túl sötét és túl durva a humorom ahhoz, hogy ne sértsem meg őket, hogy ne találják gusztustalannak azt, amin néha röhögök például. Nagyon feszélyezve érzem magam általában lányokkal, mert nagyon visszafogják magukat és úgy érzem, hogy megbántom őket azzal a laza stílussal, amit képviselek. Én merek nem nőies lenni poénból és ez sokaknak nem tetszik. Meg sok dolog nem is érdekel annyira, ami női téma, például egy régebbi barátnőm megszólt, amiért nem ápolom a hajam pedig balzsamozom meg mosom rendesen, de hogy nem elég fényes, sima. Meg hogy milyen csúnya a rövid, natúr köröm egy nőn, legyek már normális. Aztán volt egy kolléganőm, ő azért piszkált, mert nem dicsőítem és mert vetélytársat látott bennem, mert keményebben dolgoztam és emiatt ő sem tudott lazítani. Sok barátnőm akart kikezdeni vagy kezdett ki olyan sráccal, akit tiszteletben kellett volna tartania, sok lány magasról tesz a beteg, de érdekes eszmefuttatásaimra és cenzúrálja magát. Vannak meleg és hetero fiú barátaim is, tőlük teljesen mást kaptam, mint a nőktől. Azok a srácok, akik nem potenciális párként tekintettek rám, hanem a barátot látták bennem, sokkal jobb barátok, mint akármelyik lány. És sokkal alkalmasabbak csapatmunkára.

Ezt nem akarom kivetíteni az egész női nemre, de néha könyörgök egy lányért, aki olyan igazi sister from another mister típusú barátnő lenne. Nem sértődékeny, nem flegma, nem szarkavaró, nem rosszindulatú.

Szóval szívás velem barátkozni. De attól még vágyom egy női barátra, mert párkapcsolatban a fiú barátaimmal automatikusan nagy távolságot tartok és örülnék, ha lenne valaki, akivel (a páromon kívül) úgy is egymás nyakán lóghatnánk és megoszthatnánk egymással dolgokat, anélkül, hogy hülyén érezzem magam.

14-es vagyok. Azt lehagytam, hogy kb ez a Liza Koshy szint az, ami nekem szórakoztató és felszabadult. És az ilyen stílusú női barátokat nagyon szeretném, mert szórakoztató, kemény és nem pitsás. És ezt a legtöbb nő elítéli. Mert fúj de proli fúj de izé, nem tud viselkedni... És mert a srácokkal is jobb a kapcsolatom emiatt.

Vagy pl egy szabadszájú, gátlástalan rocker csajjal valószínűleg jól kijönnék. Akiben nincs úgymond semmi rózsaszín (nem csak kívül). De nem mozgok ilyen körökben, szóval csak kommentekben futok össze párral poénkodni meg játszani a leszbit, mikor egymásra találunk.

Valszeg a többi nő is utál téged. Vmi nagyon rossz, kiallhatatlan természeted lehet.

A pasik meg ugyis egymast tartjak inkabb jobaratnak és nem téged.

"Vmi nagyon rossz, kiallhatatlan természeted lehet."

Engem pedig kedvel a többi nő, én mégsem őket. :)