Joggal várható el a problémamegoldó szemlélet, ha valakiről köztudott, hogy az IQ-ja kivételesen magas?

Az IQ mérésnél lényegében a matematikai feladat megoldó képeséget mérik legtöbbször.

Amúgy nekem és öcsémnek is száznegyven körül mérték az IQ-unk. De mi ketten az élet szinte összes területén különbözően teljesítetünk. Hol ő, hol én sokkal jobban.

A kellő tudás is sokszor mind a kettőnknél meg volt, és nem egyszer hasonló színten.

Egyikük sem zseni, de a zsenikhez hadonlóan mi is sokszor új problémákat találtunk. Olyant, amit alacsonyabb IQ-val és/vagy tudásszíntel észre sem véve, könnyebben jutottunk volna, egy mindenki számára elfogadható helyzetbe.

Az IQ nem tudás. ;)

Bár az IQ lehet képeség egyes tudásterületek gyorsabb elsajátítására.

A magas IQ-jú emberek minden tudást mielött elsajátítanak, raciónálisan meg akarnak érteni. Sok szociális kézség megértéséhez nem IQ-kel, hanem bölcsesség, amit a tapasztalati tudás ad.

Einstein-nek például Bern-ben mért IQ-ja 196-os volt. Ekkor Svávban éltek a nyugati világ kegokosabbemberei. Az ottani 100-as IQ-val Budapesten 120+ IQ értéket mértek volna.

No és Einstein egy nagyon kedves ember volt a férfiakkal, de sok szociális kézségben megragadt egy ötéves szintjén.