Ki miért érzi magát érettebbnek a koránál?

Valahogy egyértelmű. Senki nem tud kommunikálni velem normálisan, sem érvelni. Nem érvcsatát vívok és harcot, hanem egyszerű emberi interakciók zökkenőmentes lezajlását szeretném. Helyette rengeteg sértődés, félreértés, túlreagálás, össze-vissza beszéd és üvöltözést kapok, mind a munkahelyen mind a rokonok körében.

Még rengeteg plusz dolog van, de ez a legszembetűnőbb, ami már nyílvánvalóvá teszi az érettségemet számomra.

Itt a válaszok közt is, ha valaki őszintén leírja, miért érzi magát érettnek, letámadják. Mi van, ha valaki tényleg lenéz másokat? Miért segítene a letámadása?

20 éves fiú, intj.

Személy szerint, bár korán érő és koravén voltam kiskamaszként, úgy érzem megrekedtem egy korban. Vagyis, mintha olyan 16 éves korom után húztak volna egy falat, ami olyan magas és sima, hogy nem tudom megmászni. Azóta alig öregedtem külsőre, illetve a belső énem, érzelmeim kezelése se változott jelentősen, bár kicsit talán kevésbé vagyok indulatos.

Az érzelmi intelligenciám mindig is príma volt, ugyanakkor állandó késztetésem van nálam kisebbekkel körbevenni magam, hogy hozzájuk képest legalább érettnek tűnjek, a magas, bizonytalan hangom, hiperaktív szétszórtságom és tapasztalatlanságom miatt szerintem kilógok a korosztályomból.

Úgyhogy most, egyetemen leszek én szerintem kamasz és próbálok utána valahogy, többé-kevésbé felnőni.

Én is érettebbnek gondolom magamat a korosztályomnál.

Kaptam már meg másoktól, hogy biztosan felsőbbrendűnek gondolom magamat, beképzelt vagyok, túl komoly, túl merev.

Valójában egyik sem vagyok, csupán vannak olyan beszélgetések, amik egyszerűen vagy a röhej vagy a felesleges kategóriába tartoznak. Emiatt kerülöm azokat az embereket, akikkel nem lehet normálisan semmiről sem beszélgetni.

Középiskolás koromban többször előfordult, hogy többen beszélgettünk és én szépen lassan otthagytam, mert nem kötött le az, ami rajtam kívül mindenki szerint olyan nagy beszédtéma volt vagy bosszantott, hogy egy órai csoportmunkát nem lehetett normálisan elvégezni, mert annyi komolyság nem volt a többiekben, hogy nevetgélés nélkül odafigyelve megoldjunk valamit. Kész katasztrófa volt néha az a társaság, akikkel többször egy csapatban kellett dolgozni. Voltunk 6-an, abból 2-en csináltuk, a többiek röhögtek, vicces videókat néztek és ilyen full életképtelenbe nyomták az egészet. Én nem mondom, hogy ne legyen vidám az ember vagy ne lazítson, de vegye már annyira komolyan az életet, hogy tudja, hogy minek mikor van ott a helye.

Az is idegesített mindig is, amikor valaki nem tud közlekedni tömegközlekedéssel, mert annyira nincs képben, hogy nem tudja milyen tömegközlekedési eszközök vannak vagy egyszerűen nem tud munkát keresni, de panaszkodni képes arról, hogy nincs pénze, meg sír, hogy nem tud tapasztalatot szerezni.

Azok az emberek is idegesítenek, akik egyedül nem képesek semmire és folyton mások segítségére szorulnak, mert annyi önállóság és talpraesettség nincs bennük, hogy megoldjanak egy egyszerű feladatot.

Igazából ezek az okok, amik miatt mindig is úgy éreztem, hogy érettebb vagyok, mert én mnár egészen kiskorom óta úgy voltam nevelve, hogy nem okozott gondot 7-8 évesen elmenni a boltba, vannak olyan alap földrajzi és történelmi dolgok, amikkel már kicsiként is tisztában voltam, miközben sok felnőtt embernek fogalma sincs róla. Ezen kívül szerintem reálisan látom a világot és megtudom különböztetni a komoly problémákat azoktól, amiket sokan csak azért kreálnak, mert nem tudják, hogy mit jelent az igazi gond az életben.

Összességében többre voltam és vagyok képes, mint a korosztályom többsége.

Nem érzem azt, hogy érettebb lennék, sőt 27 évesen 18-nak érzem magamat agyilag, maximum a ruhatáram változott és hogy van egy fiam, akiért felelőséggel tartozom. Igyekszem jó családanya lenni, de lelkileg néha fiatal kis tininek érzem magamat, persze nem így viselkedem.

Viszont ezzel nincs semmi baj szerintem. Mindenkiben megvan a gyerek, nem is baj ha néha előjön(lsd. gyerekkel való játék stb.)

Ennek ellenére a nálam idősebbekkel tudok jobban kommunikálni, csevegni. Jobban bele tudom magamat helyezni egy ilyen kommunikációba, minden frusztráció nélkül. Náluk nem kell magyarázkodni, elsőre értik miről is van szó.

Szóval fifty-fifty.

Én már 32 vagyok, nem tudom a mai tiniknél még megy-e ez a hülyeség, de a mi időnkben mindenki érettebbnek gondolta magát a koránál, aki egy kicsit is introvertált volt meg nem érdekelte az ivás, bulizás. :D Olyan 13 éves korom körül én is azt hittem magamról, mert a szüleim ezt nyomatták nekem. :)

Manapság meg azt érzem, hogy örök gyerek vagyok :D