Hogyan választottál magadnak célt?

Muszajbol.

Valamiböl meg kell elni valahol lakni kell minel hamarabb minel több penz kell.ilyen alapokon

Most van elegem.

Amiért az utóbbi fél évben dolgoztam, megy a kukába.

Én ebben "profi" vagyok. Az utóbbi:

Voltam egy coach-nál, aki a szimatával kiszimatolta, hogy én alkalmas vagyok coach-nak, amit be is vettem. Elvégeztem a képzést, egy rakat mani elment rá, lett pár papírom, egyfajta tudásom, de elindulni nem lehetséges könnyen, pedig igyekszem. Erre a sors is azt mondja, hogy nem jó úton járok (lásd a k.vírus helyzetet).

A lényeg: mindig mellé választok.

A célnek magától kell megtalálnia, belülről.

Viszont óvatosan vele, mert a célok hajkurászása közben az ember lemarad a saját életéről, semmiben se lesz része, ami igazán számít.

Én azt hajkurásztam, hogy elviselhető munkám legyen és stabil (létbiztonságot nyújtó).

Mit értem ezzel el?

1. Az életemben csak tanulás és munka volt, semmi más. Semmi más. Semmi.

2. A vírushelyzet után képezhetem át magam HARMADSZOR.

Összehasonlítottam az "álom" életem a valós életemmel (még a kis dolgokat is). Hoztam egy kompromisszumot a kettő elegyéből,amit papírra vetettem és most azon dolgozok, hogy ezt megvalósítsam.

U.I.: Soha nem adom fel.

Megtalált. De igazából úgy gondolom, hogy az ember sok, teljesen különböző úton is elindulhat, csak ahogy halad előre az életben, egyre kevesebb az átjárás. És az útkeresés jóformán az első játékokkal és első megtett lépésekkel kezdődik. Mikorra az ember eljut oda, hogy lefussa-e a maratont, tanuljon-e orvosnak vagy írjon-e egy könyvet, esetleg mindegyik, addigra már nagyjából érezni fogja, hogy mire képes és mire lehet képes, ha nagyon akarja. Addigra annyi visszacsatolást kap és annyit próbálkozik, hogy a legtöbb területről meg tudja mondani, hogy igen, ebben érdemes elmerülni, mert sok hasonlót csináltam már és bejött, vagy hogy igen, erről a területről fogalmam sincs, hogy hogy menne, mert annyira elkerült, de szimpatikus, szóval megér egy próbát.

Sok dolgot kipróbáltam, amelyek során rájöttem, hogy miben vagyok jó és ez egyfajta öngerjesztő folyamatként kinőtte magát. Így kezdtem el sok hobbimat és akartam bele feljebb és feljebb jutni.

Közben figyeltem a külvilágot, hogy mi az, ami presztízst ad és ami azt a reakciót váltja ki az emberekből, amit szeretnék. Mit kellene tennem, hogy olyan legyek, amilyet szeretnék látni.

Nekem annyira nem, de másoknál bejöhet a társadalmi elvárás is, mint olyan. Az elfogadás, a megszokott szereposztásra törekvés. Sokaknak ezért cél az, ami kulturálisan is beleégett az emberekbe. De számomra ezek olyan dolgok, amik úgy érzem, akadályoznak a személyes kiteljesedésemben és eltérítenek az útról, emellett nem is tartom őket hasznosnak vagy vonzónak, ezért megyek sokkal szembe.

Voltak rossz döntéseim, de ez idővel kiforrta magát. Fontos az önismeret. Én a céljaim többségét aszerint választottam, hogy mi esik jól és mi hasznos. És ennek a kettőnek a közös metszete lett az abszolút cél. Egy szép lakás, amiben jól érzem magam és biztonságot, stabilitást élhetek át. Mi kell hozzá? Pénz. Pénzt pedig tudással akarok keresni, mert az emberek szemében az presztízst jelent és stabilabb pénzforrás. A tudásnak adjunk keretet, hogy igazolható legyen és jól felépített, akkor legyen a cél a diploma. Családot nem akarok, mert az visszavetne azokban a dolgokban, amiket szívesebben csinálok, anyagilag és lelkileg megterhelne, miközben az amúgy is kevés időm felemésztené. Akkor ez nem cél. Ha már jól tudok írni, mi lenne ha fejleszteném? Rz is lehet egy cél. Fontos az egészség és az, hogy az emberek a külsőmből le tudjanak venni bizonyos pozitív tulajdonságokat. Ezért cél bizonyos alakot elérni, bizonyos módon öltözködni.

Szóval cél lehet minden, ami az örömöd szolgálja és minden eszköz, ami ebben segít téged. De a kompetenciáid finomítanak ezen, hogy hova terelődj. Volt, amikor elhagyott a remény és úgy éreztem, hogy rosszuk választottam és fel kellene adnom, de amit el akartam azokon a lépéseken keresztül érni, azt egyszerűen nem tudtam volna máshogy. Úgy éreztem, hogy vagy ebben leszek jó vagy semmiben, mert a többit már kipróbáltam. És pár rizikós ötleten kívül nem maradt más út, azokat meg nem akarom bedobni addig, amíg 100% nem vagyok benne biztos, hogy ez nem működik.

Az embert segíti a neveltetés is. Szerintem 10 évesen már nagyjából tudtam, hogy mihez értek jobban, hogy miben vagyok jó, jobb. Hogy mi vált be, milyen tulajdonságaim azok, amelyek több előnyhöz juttatnak. Az iskolában gyerekként az ember megtanulja, hogy milyen tárgyak mennek neki jobban, melyek kevésbé, milyen szakkörök, sportkörök azok, ahova szívesen jár és remekel. Később a középiskola vége felé milyen könyvek és témák érdeklik, mi az, amin többet gondolkodik. Utána mindenki felméri, hogy képes lenne egyetemi diplomát szerezni, vagy a képességei inkább egy szakmai képzéshez illenek jobban. Hogy elméletet vagy gyakorlatot bír el jobban. Aztán nem mindenki választja a megfelelő szakot/szakmát, de meg tudja fogalmazni magának, hogy mi nem tetszik benne és mi igen. Ha sok dolog tetszik, lehet, hogy marad, ha nem, akkor azok mentén indul el, amik tetszettek. Sportnál ugyanez, megtalálja az ember a céljainak megfelelőt. Felméri, mennyit bír a lába, a tüdeje, csapatban vagy egyedül teljesíti be jobban a funkciót a sport, miben számíthat támogatásra és mi az, ami elérhető a lakóhelyén. Stbstb.

Megkérdeztem magamtól, hogy milyen életet szeretnék élni, milyen lenne az az élet amire teljes valómmal vágyom.

Milyen dolgok elérését szeretném úgy istenigazából.

Milyen tevékenységek tesznek, vagy tennének boldoggá.

A görcsös akarás sehová nem vezet, mindig élvezet, öröm legyen ezeken a dolgokon gondolkodni.

Egyszerűen azon gondolkodom szinte mindig, hogy mit akarok és nem azon, hogy mit nem akarok. Bár reálisan gondolkodva és körültekintően felkészülök bizonyos kockázatokra, veszélyekre, mégsem ezekre koncentrálok, hanem arra, hogy mit akarok.

A másik fontos dolog, hogy le kell írnunk magunknak mindent ami a céljainkkal kapcsolatos. Áttekinthető módon rögzítenünk kell és ezekhez a leírt dolgokhoz újra és újra vissza kell térnünk.

Egyre tisztábban láttam és látom, hogy szükség van különböző nagyságrendű célokra.

Mindig folyamatosan dolgozom azon, hogy a nagy céljaimat minél tisztábban lássam, elképzeljem minden apró részletében, hogy milyen lesz, amikor megvalósul. Ez a megjelenítés nagyon fontos.

A nagy célokhoz vezető kisebb részcélok változhatnak, hiszen a pontos ösvényeket, kisebb-nagyobb akadályokat soha nem láthatjuk előre. Akkor természetesen az irányon, a nagy célhoz vezető úton mindig korrigálni kell.

Viszont mindig újabb és újabb ötleteink, vagy új, számunkra kedvező körülmények merülhetnek fel, amelyekkel akár nagy ugrásokat is megvalósíthatunk a nagy célok felé vezető úton. Ilyen esetekben mindig jól és megfelelő időzítéssel kell reagálnunk és ilyenkor az utunkon korrigálhatunk.