Aki szerint arra van időnk, amire szánunk, az hogy gondolja, ne menjek dolgozni, ne tanuljak a nehéz tárgyaimra vagy ne aludjak?

Válassz olyan munkát, ahol magas a hozzáadott érték. Egységnyi idő alatt több pénzed lesz.

Priorálj újra -s újra! A szinte folyamatos újratervezés elengedhetetlen.

Tanuld meg a time and space managementet!

Tanulj meg hatékonyan tanulni!

Tanulj meg olyan mentális technikákat, amik visszatöltenek. Megéri.

Nyilván van egy felső korlát, mert a nap mindenkinek 24 órából áll. Ha nem akarsz éhen halni, akkor valóban dolgoznod is kell. De az már rajtad is múlik, hogy milyen a munkahelyed, egységnyi munkáért mennyit fizetnek és így mennyi ideig kell dolgoznod, hogy fenntartsd magad. Ha közben tanulsz is, akkor felteszem, még nincs elég jó képesítésed, tudásod, így rá vagy szorulva az alacsonyabban bérezett munkára. De azért a munka meg az alvás mellett még marad ideje az embernek.

Ami nálad opcionális, az a tanulás: mondhatnád azt, hogy a jövő félévtől kiiratkozol. De persze hosszú távon - gondolom - ez nem érné meg, hiszen akkor sosem tudnál jobban fizető munkát vállalni.

Így - jelenleg - arra van időd, amire szánsz: az idődet arra szánod, hogy elvégezd azt a képzést, amin vagy. Azért csinálod ezt, mert úgy gondolod, hogy hosszú távon megéri.

Senki nem mondta, hogy nem jár lemondásokkal, ha arra van időd, amire szánsz.

3 éve tanulok a teljes állásom mellett esti tagozaton, még is azt vallom, hogy arra van időm, amire szánni akarok időt. Nyilván ez néha más rovására megy, de ettől a tény az még tény. Ha a munkám mellett nem volt időm tanulni, akkor bizony volt, hogy szabira mentem, ha a tanulás miatt nem jutott idő a munkámra, akkor kihagytam egy-két alkalmat, vagy offoltam egy vizsgát. Ha a családomat már hónapok óta nem láttam, akkor tojtam rá, hogy mi vár rám két hét múlva, hazamentem a szüleimhez és bizony olyan is volt, hogy ott is csak némán ültem a köreikben esténként, mert beadandót kellett írnom. De ott voltam és jó érzés volt velük lenni. A legfáradtabb hét után is jutott egy-egy estém a barátaimra, vagy szakítottunk időt a párommal egy-egy randira.

Priorizálni kell, felmérni hogy mi mennyire fontos és állandóan mérlegelni, újra felállítani a sorrendet. Számomra pl. egyértelmű, hogy semmi nem olyan fontos, mint az emberi kapcsolataim. Lósz*rt nem ér mégegy diploma, vagy a munka, ha közben elveszítem a páromat, vagy a barátaimat. Ez azért elég nagy löket arra, hogy tudjál mindenre és mindenkire időt szánni.

Én is szoktam szajkózni azoknak, akik az időre fogják, hogy nem akarnak kapcsolatot vagy nem edzenek vagy bármi, hogy ha akarnál, kerítenél rá időt, de nem akarsz. Az ember életében 3-5 dolog (munka, hobbi, emberi kapcsolatok, bármi) tökéletesen megfér. A többit meg ki kell szelektálni, mert ha mindent is bele akarsz suvasztani, akkor ki fogsz égni. De nem az a gyakori, hogy az embernek 16-18 órája teljesen le van kötve, hanem az, hogy egy nap 6-8 órában végez érdemi munkát ÖSSZESEN. Szóval azt szoktam mondani, hogy lehet még onnan bőven faragni. És ilyenkor az első-másodéves egyetemistáink néznek ránk, hogy hol élünk. Ugyanígy azok az emberek is, akiknek nincs gyereke. Aztán belerázódnak és rájönnek, hogy miről beszéltünk.

Számold össze, hogy egy nap, illetve egy héten mennyi idő marad kihasználatlan. Az utazások, a kajálások, a facebookozások ideje, a mobilnyomkodós wc-n ülések, a kádban fenékáztatás, a tanulás közben mobillal vackolás. Az emberek többségének folyikk ki a kezéből a szabadideje ilyen szarokkal. És igen, mikor egy randiról van szó vagy épp egy edzésről, eléggé komikus, ha valakinek nincs 2-3 naponta egy órája elmondása szerint. Ha valóban így lenne, tönkremenne, de nem megy, mert van egy halom üresjárat a napjában...

Ha nem tetszik, hogy a tanulás és a munka ennyire időigényes, tanrendtől és munkaidőtől függően ott is lehet sakkozni.