Hogyan tanuljak meg mindenkivel jól elbeszélgetni?

Emiatt kár szerencsétlennek érezned magad. :) Én is ilyen vagyok, régen próbáltam ezen változtatni, könyveket olvastam és videókat néztem arról, hogyan lehet javítani a beszédkészséget, hogy bárkivel, bármikor, bárhol jól el tudjak beszélgetni. Irigyeltem azokat az embereket, akik annyira nyitottak, hogy látszólag mindenkivel minden témát élveznek és mindenkivel jól kijönnek. Ezután próbáltam megvalósítani az életben: családtagokkal, kollégákkal próbáltam beszélgetni, akiket annyira nem is kedvelek vagy nincs közös témánk, teljesen mások vagyunk. Kérdeztem, ők válaszoltak, de valójában nem érdekelt a válaszuk. Volt hogy én beszéltem magamról, de annyira nem érdeklődtek, így utána ők is beszéltek magukról, nagyjából mintha elbeszéltünk volna egymás mellett, hisz két külön világban élünk, más az érdeklődési körünk. Ráadásul a főnököm épp egy olyan ember volt, akit irigyeltem, hisz ő bárkivel, bármikor látszólag kiválóan, élvezettel elbeszélgetett. Hittem benne, hogy ez lehetséges egészen addig, míg egy másik kollégával nagyszerűnek tűnő ebéd közbeni beszélgetése után azt mondta nekem: már alig várta, hogy megszabaduljon az illetőtől, mert nagyon fárasztónak találta és elege volt belőle, abszolút nem értett vele egyet semmiben. Na akkor szertefoszlott bennem minden: nem létezik amit korábban el akartam érni. Felszínes és képmutató emberek léteznek, akik mindenkivel jól kijönnek, mert akár képesek szimulálni, hazudni vagy olyannak láttatni magukat amilyenek valójában nem is. Ez szerintem önbecsapás is. Akkor döntöttem el, hogy én nem akarok mindenáron kijönni mindenkivel, inkább élvezettel beszélgetek olyanokkal, akik valóban kölcsönösen érdekelnek, mint hogy időt pazaroljak olyanokra, akik cseppet sem, mellékesen pedig színlelten jópofizzak. Ezeket az embereket biztosan jobban kedvelik és népszerűbbek is, de én nem akarok ilyen lenni.

elöször egy kis saját élményem, aztán elmodnom miket szürtem le belöle. Hogy a hátteret is tudjàtok vasuton dolgozom, róluk fog szólni, vagyis a munkatársaimról. 1 éve hogy itt vagyok..nehezen illeszkedek be, van akivel még most sem beszéltem egy szót se. Vannak a társasàgban tizen-huszon éve ott dolgozó emberek, és van aki 4-5 eve. Látszólqg nagyon jóban vannak egymàst ka,ke zik, Krisztiánom, Tibike, Ferikém! Az egyik maszekban autókat szerel, lakatos munkàkat csinàl, a màsik ács- idö volt mire megtudtam hogy ki mit csinàl magàn életében, de azt hamar észrevettem hogy ezek az emberek nagyon sokat beszélgetnek foglalkoznak egymàssal. Na vajon miért? Krisztián csinàlja a Tibi autójàt, a Feri pedig a Krisztiàn tetöjét baràti alapon, persze egy közös buliba, osszejövetelre nem hívjàk egymàst, abszolut nem barátok, söt kifejezetten kibeszélik egymàst, ha az egyik nem úgy végzi a munkát, hogy a neki nem tetszik. Tartottak multkor egy bulit, amire engem nem hívtak, de nem is bànom. Másnap hallottam hogy ment a bulin az egymásnak az észosztàs, hogy ki mennyire rosszul végzi a melót. Gondolom ök sem hitték hogy a buli végén betintázva, idáig fajul hogy szemrehànyjàk egymàsnak hogy ki-milyen sz@...Most mindegyik duzzog azért, amit mindenki tud a másikról. Mégpedig azt hogy nem barátok, és nem szívlelik egymàst úgy ahogy azt eröltetik, dehát ugye hasznuk van egymàsból. És ezek mind felnött, 30-40-50 éves emberek. Nem való ez semmire. Csak azert hogy szimpi legyél neki, nem kell beszélgetned, végighallgatnod hiszen nem érdekel az élete. Van társaságod, csalàdod, baràtaid akiket te vàlasztasz azért amiért...ha nem tudsz joker arcot vágni, jópofit vágni, akkor ne eröltesd. Nem vagytok egy hosszon azzal az emberrel.