Hogy tanuljak tovább, ha nem tudom mi érdekel a legjobban? Felnőtt vagyok már.

Sajnos nálam ez sem ilyen egyszerű.

2 hónap munkanélküliség után eljöttem egy gyárba dolgozni.

Lealacsonyodtam magamhoz képest, de munka kell, a férjem egyedül nem fog eltartani.

Nem érdekel a gyárban sem semmi. Nem érzem úgy, hogyha én leszek a lámpaösszeszerelés királynője, azzal elérek valamit.

Gyáron belül sem akarok feljebb lépni. Még ha a vezérigazgató posztot adnák a kezembe, sem kellene...

Úgy érzem egyhelyben toporgok, nem tudom merre induljak.

Sajnos egyik munkahelyen sem éreztem azt, hogy "de jó lenne az ő helyében lenni!"

Kivéve a kórházban az orvosokat.

Orvosi is érdekel egy picit, ahhoz valamennyit konyítok is, de lehetetlen. Nem a tanulással lenne bajom, hanem hogy ahhoz az egész családot el kéne költöztetni az orvosi mellé, nekem pedig 6 évig, amennyi a képzési idő tart, munka nélkül kell lennem.

Amúgy sem vesznek fel oda egyetemre, ahhoz nagyon géniusznak kell lenni, hogy bekerüljön az ember.

Mindegy.

Rendben, gondolkodom

Érdekel a művészet, a festészet, a grafika, az animációkészítés, szépet alkotni. Egy mezei ebédet/vacsorát is úgy tálalok otthon, mint egy michelin csillagos szakács. Szeretek főzni is, mert akkor is alkotást érzek.

A kereskedelmi tanulmány alatt megszerettem a marketinget. Tetszik, hogyan és milyen egyszerűen lehet befolyásolni a fogyasztókat. Ha reklámkampányt kellett órán játékból csinálni, mindig én nyertem. Kreatív volt, lapidáris, nagyon vicces vagy épp nagyon elmébe mászó.

Tőzsdeversenyen is voltam. Az is jó buli volt.

Az egészségügyben elkezdett érdekelni az emberi szervezet. Mindent tudok a mai napig, amit leadtak.

Amit mások a legnehezebbnek találtak (neurológia, endokrinológia), számomra azok voltak a legizgalmasabb témák. Sebészetet is nagyon szerettem. A belgyógyászat bár rengeteg és nehéz, de érdekes volt, hogy mindennek megvan az ok-okozati összefüggése.

Pszichológiát is szerettem tanulni. Nagyon érdekfeszítőnek találom a mentális betegségeket és azok hátterét is. Szívesen dolgoznék együtt/tanulmányoznék ilyen embereket.

A kórházban éreztem, hogy - még ha nem is sok -, de van tekintélyem. A betegek úgy vártam rám, mint a messiásra, mert jót tettem értük és ezért hálásak voltak.

Az orvosokra mindig felnéznek az emberek.

Nálunk a családban mindenki rendőr, vagy rendőr volt, vagy rendőrségen dolgozott.

De mindenki lebeszél erről pályáról.

Pedig ez is egy tiszteletreméltó szakma és nagyon szimpatikus.

Szívesen lennék hallgató az rendészeti főiskolán.

Lennék nyomozó, vagy helyszínelő, vagy hírszerző.

Kriminalisztika is érdekel.

(És tudom, megkértetek, hogy NE mondjam hogy NE, de akkor elmagyarázom, miért nem találom magam, ha ennyi minden érdekel:

- művészet és alkotás: érdekel. És ennyiben is maradok vele. Szeretek rajzolni, alkotni, de nem tudok. Nincs tehetségem, csak szeretem csinálni és ennyi. Nem találom szépnek az alkotásaim.

- szakácskodni már próbáltam. A pokol már nem lesz új dolog nekem halálom után.

-marketing: jó szórakozás, de nem tudom benne magam elképzelni. Pár évig biztos el lennék vele és megunnám.

- a tőzsdéhez nincs érzékem, a matek nem megy. De csapattal voltunk és próbáltam kivenni a részem. Inkább buli volt.. És tetszenek az öltönyök a férfiakon.

- anatómia, orvoslás: fent már említettem miért nem

- pszichológia: több pont kell hozzá mint az orvosira, van pszichológus ismerősöm, csak lebeszél mindig róla, hogy kb 10 évbe telik, mire az ember végre abban dolgozik, ami érdekli (=orvosi)

- boncmesteren is gondolkodtam. Sajnos betegség miatt nem lehet. Tehát orvosi sem nyilván. Allergiás vagyok egy gyakori fertőtlenítőszerre is.

- sima rendőr (OKJ): hétvégézés, éjszakázás, ünnepnap nincs (=eü szakmám)

- diploma a rendészeti főiskoláról: 25 elmúltam, lecsúsztam róla sajnos. Levelezőn nincs korhatár, de feltétel, hogy a rendőrségen dolgozzak. Nincs rendőr szakmám, nincs munka. Nincs munka, nincs egyetem.