Mit tegyek hogy ne kiabáljak? Már magamtól undorodom. Megbántok másokat a szavaimmal és nem értik meg, hogy miért teszem. Közben csak az érzéseimet, gondolataimat szeretném elmondani.

Mit érzel ilyenkor, amikor ezek történnek, miért érzed úgy, hogy másoknak feltétlenül meg kell mondani, ha valamit helytelenítesz? Egyébként e tulajdonság nem feltétlenül rossz, vannak olyanok akik kedvelik a "ami a szívemen az a számon" típusú embereket, mert tudják, hogy tőlük talán nem - vagy kevésbé - számíthatnak arra, hogy hátuk mögött áskálódnak.

Ha viszont ez olyasfajta viselkedés, hogy bárkinek - mindenkinek mindig kérés nélkül negatívumokat mondasz önmagát illetően, az lehet elég rossz, az ilyesmit az emberek nem igazán viselik jól.

Nem jók, ha könyvet akarsz olvasni pszihologa témában keresgélj, ott biztos lesz olyan ami jó neked.

De alapelvetoen az első, hogy ha ilyen van elszámolás 10ig és nem emeled fel a hangod.

Te szimplán gyengének érzed magad, azt hogy kevesebb vagy és hogy hogy nem figyel rad senki ha nem kiabálsz.

Ezen a kisebbségi komplexuson kell dolgoznod.

Ez meg a másik ha zsarolni próbál ott hagyod ez mondjuk úgy hogy felnőtt ember vagy a világ legegyszerűbb dolga, pár nap után újra keresed majd.

Ha meg mindig próbálkozik meg kell neki mondani egyenesen hogy Nem hagyod magad zsarolni és mégegyszer ezt nem szeretnéd meghallani majd tudatosítani benne hogy ahányszor megpróbálja annyiszor fogod otthagyni.