Mit csináljak ha nem mindig tudom kontrollálni az érzéseimet, gondolataimat társaságban?

Igaziból arról van szó, hogy vannak napok amikor találkozom a haverjaimmal(vagy igaziból akárkivel) és tök visszafogott vagyok,csendes és nem igazán szólok hozzá a beszélgetéshez(ilyenkor ők azt mondják, hogy magamba fordulok, de igaziból nem szorongok vagy ilyesmi(általában) ,csak egyszerűen a beszélgetés elején inkább a saját gondolataommal vagyok el, utána meg már nehezen csatlakozom be). Ezzel szemben vannak olyan napok amikor tök jól ki tudok bontakozni, sokat beszélek, "jóarc" vagyok.Nyilván azt preferálnám, ha mindig ki tudnék bontakozni(de ez sajnosz egyre ritkábban van igy,tobbet vagyok "befordulva"). Van ötletetek hogy miért lehet ez, esetleg hasonló saját tapasztalat, ötletek? Nem kedv függő,mertt van hogy úgy indulok el otthonról, hogy jó a kedvem, és úgy gondolom hogy jó lesz a haverokkal, de még is csöndben vagyok.