Titeket nem ijeszt meg az emberi butaság?

Engem nem ijeszt meg. Ha kell, a bolt közepén töröm el a kezét annak, aki a másik elől az utolsó terméket is el akarja venni úgy, hogy már ipari mennyiség van a kosarában. Épp így teszek azokkal a beteg f_szfejekkel is, akik az utcára teszik az állataikat, és én azt látom, vagy tudomást szerzek róla.

"Mi lenne akkor ha sokkal nagyobb baj lenne? Én azt hittem a katasztrófafilmekben csak enyhe túlzás, ahogy az emberek ilyen esetekben viselkednek, de nem. Mint a megvadult állatcsorda, mintha mindenkinek a szaros élete múlna + 1 csomag wc papíron vagy csirkemellen."

És akkor ez mér nem a legalja. Fekete pénteken is ez megy, de ott ráadásul olyan cuccokért, amik bőven mellőzhetőek létfenntartási szempontból.

És igen, ennyire hülye, érzéketlen, önző a társadalom nagyja. Bele sem gondol abba, hogy esetleg másnak nem jut, olyanról meg ne is álmodjunk, hogy segíti az embertársait a bajban, és megosztja vele ami van.

Már 1 hete nem tudok csirke húst venni Gödöllőn, mert a Tescoban nincs és a hetes ahova járok sem volt.

Szóval ha megyek és pont lenne hús, akkor dupla annyit vennék mint amit szoktam, azaz kb 3kg-ot, mert amúgy 1,5 kg húst szoktam egyszerre venni.

Engem az zavar, hogy másik tömeges vásárlása engem is arra késztet, hogy nagy mennyiségben vásároljak, mert ha nem teszem egyszerűen nem lesz nekem olyan dolog amit akarok.

Pl.: Lecsó alap...

Kb hetente 2x itthon lecsót csinálunk eltett lecsóalapból, amit a Tescoban szoktunk venni.

Egy hete mivel láttuk, hogy nagyrészt elkapkodták mi is vettünk egy egész kartonnal belőle. Azóta akármikor megyünk a boltba már nem látunk ilyen lecsó alapot.

Azaz ezt a Gödöllői Tescoban nem töltik újra.

Szóval ha nem vettük volna meg nagy mennyiségben, most nem lenne.

Ugyan ez sok dologgal a helyzet...

Ez azért húz fel nagyon, mert ezzel hozzá járulok a problémához és amúgy én önmagamtól nem vásárolnék nagy mennyiségben, most is csak kényszerből teszem, hogy jussanak olyan dolgok, amiket szeretek...

Engem nem is a vásárlási mánia, hanem inkább a mérhetetlen felelőtlenség ijeszt meg, és az, hogy az emberek mennyire nem értenek a szóból. Egyedül a nyugdíjasokért van ez az egész cirkusz, de (persze tisztelet a kivételnek) ők az egyetlenek, akik képtelenek otthon maradni a seggükön. Egy kis élelmiszer-vegyiáru boltba mentem ma be és egymást taposták teljesen nélkülözhető termékek miatt, de az utcákon és más üzletekben is olyan idős embereket látni, akik menni is alig bírnak egyedül, nyilvánvaló, hogy a korona egy pillanat alatt elvinné őket. Az idős hozzátartozóimmal konkrétan veszekedni kell, naponta ellenőrizgetni kell őket telefonon, hogy otthon vannak-e, mint a gyerekeket, mert hiába van megbeszélve velük, hogy szólnak, ha bármi kell a boltból vagy gyógyszertárból és hiába hívjuk még pluszban őket minden egyes alkalommal, mikor mi megyünk vásárolni magunknak, hogy biztos nem kell-e semmi, ők "nem fognak ugráltatni", meg "majd elintézik, itt még úgysincs fertőzött" (amit nyilván nem tudhat senki).

Leendő egészségügyi dolgozóként most először gondolkoztam el azon, hogy külföldre megyek majd dolgozni. Nem a pénz miatt egy nyugati országba, hanem az egy fokkal hagyományosabb értékrend és a szép szóból is értő, a valódi nélkülözést, betegséget és egészségügyi vészhelyzet ismerő emberek miatt keletre vagy a harmadik világba.