Ti mivel lennétek rávehetőek a pénzzel?

Én úgy gondolom, hogy van bennem annyi erkölcsi tartás, hogy bármire nem hagynám rávenni magam pénzért. Volt, hogy ajánlottak vissza nem fizetendő összeget "ajándékba" viszont tudtam, hogy cserébe életem végéig csicskázhatnék és eladnám a lelkem. Plusz pontként a testvéremet is kvázi el kellett volna árulnom érte. :D szóval gondolkodás nélkül tudtam nemet mondani, amit azóta sem bántam meg.

Pénzem ugyan nem lett, de nem köpöm magam szembe minden reggel a tükörben és tudom, hogy ha lassabban is, de majd magamnak megszerzem.

8 órás állásra nem vagyok. Ezt már évekkel ezelőtt eldöntöttem.

Igyekszem más forrásokból megteremteni a betevőt vállalkozásban - rengeteget tanultam az elmúlt pár évben, és egyre jobb vagyok benne.

Mindenki felett annyi a pénz hatalma, amennyit megenged neki, hogy legyen. Tudom, triviálisan hangzik, de ha az alapszükségleteim megvannak, nagyon nehéz magával a pénzzel motiválni.

Hogy őszinte legyek, engem még a munkán belül is kevés dologra lehet rávenni pénzért. Annyit, amennyi nekem egy nyugodt élethez kell, elő tudok teremteni úgy, hogy békén vagyok hagyva és normális a munkahelyem, normális főnökkel. Ennél a szintnél pedig csak akkor voltam hajlandó feljebb lépni mindig, ha nem szórakoztak velem semmilyen szinten és legalább ugyanolyanok voltak a körülmények (időbeosztás, nyomás, kedvesség, kollégák) és legfeljebb a feladat típusa miatt kaptam többet, nem azért, mert én vagyok a csicska, aki matad túlórázni meg fuvarozni. Sajnos én elkényelmesedtem a szakmámban, otthonom van, 200 nettót bárhol tudok keresni és sajnos állást is találok pár napon belül, ha nem vagyok elégedett. A pénz meg nem az istenem, egyszerűen nem érzek ingerenciát arra, hogy jól éljek x órában, ha a másik 6-8-12-ben meg hülyét/csicskát/boxzsákot/egyebet csinálok magamból.

A tudás szerintem az igazi hatalom. Ha van tudásod, akkor mindenki nyalja a feneked, mert szükségük van rád. És boldogulni is tudsz, akárhol vagy.