Ti mit tennétek ha az én helyemben lennétek?

Nefoglakozz az első válaszolóval. Neki fogalma sincsen arról hogy most min mész keresztűl.

Viszont én sajnos jól tudom, mert énis hasonló helyzetben vagyok már ovodás korom óta egészen máig engem is folyton bántanak az emberek és mái napig keresem rá a választ hogy miért bántanak engem amikór én sohasem bántottam senkit és mindig jó voltam az emberekkel.

Én megoldásként sajnos a "menekülést" választottam, ugyanis nekem mái napig még az ovodás piszkálások is előjönnek és ilyenkor vagy azt érzem hogy ha tehetném akkor legszivesebben megölném őket, vagypedig az öngyilkosság de az öngyilkosság gondolatát és a gyilkosság gondolatát igyekszem minnél gyorsabban kiverni a fejemből mert egyikkel sem oldanék meg semmit.

Én találtam egy megoldást már ovodás koromban csak azzal nem számoltam hogy függője leszek és ez komoly hatással lesz az életemre. Nos ez a függőség amiben még egyenlőre szenvedek az nem az alkohol/drog, hanem a számítógépes játék függőség. Sajnos mindenki elitél engem ezért és nemlátják hogy mi van a háttérben. Rájöttem hogy a mostani középsulis osztálytársaim miért piszkálnak/bántanak engem. Azért csinláják ezt mert nem megyek el sohasem sehova és mindig otthon vagyok és játszok. DE azt nem tudják hogy mégis miért. Nemtudják hogy én ezt azért csinálom hogy elnyomjam magamban a múltbéli sérelmeket és hogy legyen erőm elviselni a további bántásukat. Ha tudnák lehet azt mondanák hogy ez nem más mint gyengeség. Nos ebben lehet hogy igazuk lenne. Engem azért mert fiuként még sokszór a lányoknál is érzékenyebb vagyok ezért engem a férfiak szégyeneként szoktak nevezni és mindig azzal piszkálnak engem hogy mekkora lúzer vagyok hogymég 20 évesen sem tudtam elveszteni a szüzességem meg hogymég sohasem mentem el egyetlen egy buliba se mert mindig otthon gépezek...stb,stb ezt oldalakon keresztűl tudnám írni.

Na de elég a siránkozásból. Mindkettőnknek és azoknak is akik a mi helyzetünkben vannak ki kell találni egy JÓ megoldást. Én most talán találtam egy olyan megoldást ami segíthet minden olyan embernek akik abban a helyzetben vannak mint mi.

Előszőr is a legfontosabb az az hogy SOHASE ADJUK FEL a harcot mert azzal a lépéssel ők nyernek. Rájöttem hogy a mi fajtánknak az önbizalomhiány az egyik legnagyobb problémája. Nem hisszük el magunkról hogy mi is képesek vagyunk boldogulni az életben. Ez azért van így mert mindenhonnan csak a rosszat kapjuk. Most jöttem rá arra hogy ez azért van így mert azok az emberek akik másokat bántanak ők azért teszik ezt mert valamikor még annó nekik is volt egy katasztrófa/lelki trauma az életükbe. Pl: Engem most egy ember piszkál igazán az osztályban. A többi két haverja ritkán szokott és ők csak akkor amikor utasítja őket. Na de a lényeg hogy az az egy ember azért csinálja ezt mert őneki a szülei elváltak már kisgyerek korában és ő ezt nem tudta lelkileg feldolgozni és ezzel hogy szivat másokat azt hiszi hogy ezzel megold mindent. Pedig ezzel nem nekem hanem saját magának árt a legtöbbet mert nem csak engem hanem mást is piszkál és én beszéltem a többiekkel és feltettem nekik azt a kérdést hogy: Ti szeretitek/bírjátok őt ? Erre nekem több ember is mondta hogy csak elviselik őt de egyáltalán nem kedvelik és igyekeznek a lehető legtávolabb maradni tőle és nekem is ezt tanácsolták. Azt is mondták hogy ne foglalkozzak vele, ő ilyen. Én ekkor jöttem rá mindazokra a dolgokra amiket eddig leírtam.

Szóval az megoldás ellenük, hogy bármi rosszat mondanak nekünk, minekünk nem kell foglalkozni velük és félni tőlük mert misem tudhatjuk azt pontosan hogy ők miért csinálják ezt. Erre most mondom az én példámat: Ahogy énsem értettem meg azt hogy az előző középiskolába ahonnan elkellett jönnöm miért fordúlt ellenem a fél osztály és ott mindennap bántottak. Ők sem értik meg azt hogy én miért nem mentem el sose bulizni meg sehova sem.

Nos itt az a helyzet hogy valószínűleg a múltban őket is érte egy olyan sérelem amit nem tudtak feldolgozni és ezért a bennük rejlő lelki fájdalmaikat (igaz nem teljesen tudatosan hanem tudatalatt) rajtam vezették le. Azért mondom azt hogy nem tudatosan mert amikor megkérdeztem tőlük hogy miért piszkálnak, miért utálnak engem, erre nem tudtak értelmesen válaszólni és egyszer kaptam egy olyan választ is hogy: Nemtudom. Pusztán csak azért bántalak mert jólesik. Nos ez bizonyítja azt amiről beszéltem, hogy azt se tudják hogy mit csinálnak igazából. Ilyenkor a bennük lévő lelki fájdalmat vezetik le másokon úgy hogy fogalmuk sincs hogy ezzel mit követnek el.

Szóval ezért nem kell velük foglalkozni amikor beszólogatnak vagy kibeszélnek. Hapegig odáig fajulna a dolog hogymár fizikálisan is bántani akarnak, akkor akitől csak lehet segítséget kell kérni.

Amipedig az önbizalmunkat illeti, minekünk arra kell a legjobban törekedni hogy minnél jobban fejlesszük, ugyanis ahogyan az egyik régi tanárom mondta nekem még annó "Minden fejben dől el". Én csak most jöttem rá hogy mennyire igaz ez az álítás. Ez tényleg ígyvan mert mi döntjük el hogymost foglalkozunk-e a beszólásokkal amit hozzánkvágnak, vagy nem foglalkozunk velük. De ugyanez igaz minden másra is. Énnekem egyszer sikerűlt lefogynom 120kg-ról 99kg-ra. Ezt nyílván diétával és edzéssel sikerűlt DE az volt az első lépés hogy eldöntöttem fejben, hogy én le fogok fogyni és nem csak akarom, hanem teszek is érte! Ez nagyon fontos hogy legyen célunk és necsak akarjuk, necsak vággyunk rá, hanem tegyünk is érte. Tudom hogy mennyire nehéz rávenni magunkat bizonyos dolgokra, cselekedni meg pláne nehéz, DE ha elakarunk érni valamit, akkor itt ebben a világban sajnos tenni kell érte. Nem fog a sültgalamb a szánkba repülni. Tennünk kell a céljainkért és ha cselekszünk akkor lesz sikerélményünk ÉS ha van sikerélmény, akkor lesz önbizalmunk is. Minnél több dolgot eltudunk érni annál több sikerélményünk és önbizalmunk is lesz és egy szép napon eljön az az idő, amikormár senki sem fog minket lúzereknek hívni, vagyha egy-két ember mégis akkor szinte már nevetni fogunk rajtuk mert már tudni fogjuk azt hogy mire vagyunk képesek és azt is hogy NEM VAGYUNK LÚZEREK.

A mondanivalóm ennyi lenne. Bocsi a nagyon hosszú szövegért. Azért írtam ilyen sokat mert úgyérzem hogyha több olyan ember is akik abban a helyzezben vannak mint mi elolvassa amit írtam akkor én ezzel most sikeresen segíthetek több embernek is.

Remélem kedves kérdező hogy neked is tudtam segíteni. Remélem ezentúl nem fogsz többé az öngyilkosságra gondolni. Az olyanoknak mint mi össze kell tartanunk. Én sokáig hittem azt hogy márcsak én vagyok az egyetlen egy jó ember az egész világon és a többi ember mind gonosz de ez hálistennek nem így van. Vannak még jó emberek. Igaz kevesen vagyunk, de attólmég vagyunk és ez az ami számít. Én tudom és bízom is benne, hogy majd egyre többen leszünk. A legfontosabb dolog az az hogy a jó emberekkel foglalkozzunk és a jó dolgokra fókuszáljunk/összpontosítsunk és higgyünk magunkban. Ha megfogjuk tudni csinálni, akkor nem fognak tudni ártani nekünk a rossz emberek.