Lehetnek önértékelési problémáim attól, ha gyerekkoromban túl sok dicséretet kaptam?

Kudarcfeldolgozasi képességet rombol.

Az ilyen kisgyerekek hajlamosak azt hinni tévesen hogy akkor ha eldölt a torony vagy veszitett a tarsasjatekban akkor ö rossz es nwm szerethetö kesöbb ez vetül at pl szerelem miatti öngyilkosssgba is akàr. Mert nem tudja feldolgozni ha elhagytàk.

Ha jok maradtak a kudarcfeldolgozasi képességeid es nem magadban valo csalodasnak éled meg fel tudod dolgozni, akkor semmi baj, egészsèges maradt az önértékelés.

Igen, van ilyen.

A lónak a túlsó oldala a szülők részéről.

Sokan nem a gyermekük igaz lelki állapotát, önállóságát ápolják, nem a gyermek igaz személyiségét és képességeit veszi figyelembe.

Vannak szülők kik hanyagolják, lehüIyézik gyerekeiket, vagy/és "miért nem tudsz olyan lenni, mint a többi?"...stb

Vannak akik mézes mázas világban nevelik a gyereket, ahol kb el van hitetve ő a tökéletes gyerek és a Szülő igényei,elvárásainak kell megfelelnie maximálisan.

Szintén önmagát, a személyiségét elnyomva, nem figyelve a gyerek egyediségét, sajátosságát, beállítottságát stb.

Engem is mindig be akartak állítani a "sorba", de nem éreztem azt, hogy önmagam lennék.

Így hanyagolva voltam, sokszor mintha nem is léteztem volna számukra...

2 hugicácska meg körbe lett nyalva.

Az le volt tojva, hogy digitális rajzban euban 2. helyezetet értem el egy nagy versenyen...

Szüleim számára a vendégek felé fontosabb hír volt, hogy extrovertált miss πcsa a szomszédból a város szépe megnevezést megkapta, a tesóka meg full kitűnő jegyek alapján.

De jobb is, hogy így alakult, mert nem adtam fel önmagam.

Míg tesóka kb életképtelen így idősebb fejjel, fóbiái vannak, papírjával nem megy semmire, önkép zavaros több szemszögből is.

Míg kínlódott egyetemmel, addig én felépítettem mindazt amim van.

Karrier, ami egyben hobbim is (vállalkozás), autó (jogsit nekem nem anyuci apuci fizette, autót szintén nem, mint nála, de erre keretük se lett volna),

ház - kiélhettem magam barkácsolásban, szobrászatban s egyéb alkotásban egyedivé formáztam az egészet.

Megőrültem volna, ha olyan dolgokban kellett volna maximalistának lennem, mint tesómnak.

Nem értem hogy tudta elviselni s így behódolni szülők akaratának, vágyainak.

Az ő sikertelen, elérhetetlen dolgaikat vetítették ki a gyerekre.

Kb kicsi "ént" gyártva...

A vállalkozásról, amikor megtudták hirtelen ember lettem számukra...

Hirtelen dicsekedni kezdtek velem...

Majd egy családi találkozón megmondtam:

"Eddig senki voltam számotokra, akkor maradjak is az... Mivan pénzzel, sikerrel így meg lehet vásárolni a szülői törődést?!"

Otthagyva mindent felkeltem és távoztam.

Azóta nem láttam őket hála égnek.

Te mit tehetsz?

Elkezded felmérni önmagad, mikhez értesz, van érzéked, milyen hobbikat kedvelsz, ami TE vagy, olyan ismerősök véleményét is kikérheted, akik oda mondják a képedbe az igazat.

Ha megismered igazán önmagad, akkor ezerszer jobban fogsz tudni haladni az életben, mert oda fókuszálsz, ami közelebb áll hozzád, élvezed és látod magad előtt a jövőképed.

Maximalista fejjel pedig jól fogsz teljesíteni azon az úton , ha nem adod fel s tudod mit akarsz.👌

28F

Én is így jártam, szóval van.

A fekete-fehér gondolkodást csak megerősíteni tudom.