A gyűlölködés segít jobbá tenni az életem?

A gyűlölködés nem fog segíteni. Ha nyíltan csinálod, akkor konfliktusokba keveredsz, ha pedig csak magadban gyűlölködsz, de ezt nem adod egyértelműen a környezeted tudtára, azzal csak saját magadnak ártasz. Minden este úgy lefeküdni, hogy vörösödik a fejed az idegességtől, amiért ennyire utálod a többieket, hogy ők veled ellentétben egy normális életet élhetnek, de nem tehetsz semmit? Ráadásul hozzászoksz és te is ilyenné válsz. Tehát nem elég a fő problémád, hanem ezt még fokozod azzal, hogy a modorod miatt a környezeted is utálni fog és vagy beismered, vagy nem, de te is tudod, hogy undorítóan viselkedsz, vagy éppen csak gondolkozol. Mert konkrétan kikre haragszol? Azokra, akik ugyan azt csinálva, mint amit te is csinálsz, sokkal magasabb eredményeket értek el. De ha lenne valaki (és most légyszives ne menjünk bele abba, hogy van-e lejjebb, legyen elég a feltételezés, hogy van), aki még nálad is lejjebb van, és köpködne rád, mit szólnál hozzá?

Nem fejtetted így konkrétan ki, hogy miről is van szó. Beszéltél egy halmazról, amibe sok minden beletartozhat. Én megértem a helyzeted, azok a kommentelők pedig, akik olyan hozzászólásokat írnak, hogy magadban keresd a hibát, valószínűleg soha az életükben nem élték ezt át.

Az a helyzet, hogy az élet nem igazságos. Felhozhatjuk példának, hogy míg egyesek olyan családba születnek, ahol a szülők rendelkeznek azzal a kellő tudással, kitartással és lelkesedéssel, ami egy gyerek neveléséhez szükséges, ezzel szemben ott a másik oldal, amikor a gyerek csak becsúszik, de a szülők maguk sincsenek azon a szinten, amin egy átlagos embernek lennie kéne, így konkrétan nincs mit átadni a gyereknek azon kívül, hogy a rossz viselkedési minták sokaságát rázúdítják. Arra a gyerekre, aki később majd a társadalommal szemben áll úgy, hogy nincs is rá kellőképpen felkészítve, és egy teljesen idegen légkör lesz neki maga a társadalom, mert a szülő nem készítette őt erre fel, így felkészületlenül ki van szolgáltatva ennek a társadalomnak. És akkor azokról a plusz dolgokról még nem is beszéltem, ami szintén alapnak kéne lenni egy családban, pl összetartozás, beszélgettek egymással a problémáitokról és azok lehetséges megoldásairól, az örömeitekről, vagy ott vannak a nyaralások, közös programok és még sorolhatnám. Ezek tényleg egy családnak a "feladatai" lennének, hogy egy biztos pontot nyújtson a gyereknek és segítse, támogassa őt. Kérdem én, aki olyan szülők gyerekeként született, akik nevelésre nem alkalmasak, ezáltal ezeket az alapokat nem kapta meg a gyerek, arról ő tehet?

Ugye fent írtad, hogy olyan dolgokat vett el tőled az élet, ami alap. Ez csak egy megközelítés volt, amit fent leírtam, de nem fejtetted ki konkrétan, hogy a te esetedben miről van szó, lehetne ez akár egy mentális probléma stb.

Tehát az már szerintem nem kéne vita tárgya legyen innentől, hogy nem mindenki ugyanonnan indul, és erről nem feltétlen az adott személy tehet, hogy ott tart, mivel ha az alapokat megkapja pl a családtól, akkor nem került volna bele ebbe a kiszolgáltatott helyzetbe.

De ha például van egy mentális betegséged, ami megakadályoz téged, az szintén tartozhat az általad említett halmazba. Ha például valaki tanulási nehézségekkel küzd és belefektet mondjuk 2 órát egy adott témakörön belüli tanulásba, de mégsem megy a fejébe a tanulni való, míg egy tanulási nehézségekkel nem küzdő egyén pedig ugyanezt akár egy óra alatt is meg tudja tanulni. Ez is igazságtalan. Pedig beleölte az illető azt a 2 órát, nem lehet azt mondani, hogy nem tett semmit, nem próbálkozott.

Vagy ha valaki figyelemzavarral küzd. Megtanulja a tanulni valót mégis kifelejt bizonyos dolgokat egy felelésnél/dolgozatnál és megvádolják azzal, hogy nem tanult, nem tudja. Pedig ott van a fejében, tudja, csak éppen kifelejti mikor elkezdi a mondandót feleléskor a figyelemzavar miatt.

Ezért kapni fogok, de megértelek kérdező, és nem is gondolnám, hogy mindenkire pozitívan kell tekinteni.

Igen, irigy vagyok azokra, akiknek a szájába repült a sült galamb, lásd aranyásók. De legalább bevallom, és nem áltatom magam. Mondjuk azokat, akik tényleg tettek is a sikerért, és nem egy családtagon/nőn/férfin keresztül érvényesülnek, én tisztelem, és felnézek rájuk.

Szóval nekem nem az segít, hogy utálom az embereknek a részét, hanem az érzelmeim őszinte felvállalása. Még akkor is, ha azok nem épp pozitívak, cukormázasak. Magamnak már csak nem fogok hazudni.

Egy szót sem ejtettem a családodról, csak példákat hoztam fel, amikben nem feltétlenül a szenvedő alany tehet arról, hogy ott van ahol. Azért mondtam, hogy keresd a forrását, mert úgy lehet helyrehozni egy adott dolgot, hogy ezt megkeresed. Én azt gondolom, hogy nem az élet miatt van, nem az Isten az, aki pofátlanul hozzád vágja, hogy ez a sorsod.

Viszont ahogy látom, te már most elkezdted a kérdésben leírt gyűlölködést, innentől kezdve igazából maga a kérdés is értelmét vesztette és csupán egy panaszkodás a nagyvilág felé. Nem vagy kíváncsi senkinek a véleményére, neked van egy, amihez görcsösen ragaszkodsz, igazából nincs is szükség kommentekre.

"ja hát könnyű úgy ítélkezni, hogy ha hozzátok hasonlóan ki van nyalva a se g getek."

Elkényeztetett? Mesélj csak. Engem már kiskoromtól kezdve bántalmaztak verbálisan, vertek, megaláztak, nyilvánosan megszégyenítettek, éheztettek - és ez csak a családom. A faluból ahol felnőttem kiutáltak, az iskolában kiközösítettek, leprásként kezeltek. 19 évesen egy hátizsáknyi cuccal kellett teljesen egyedül talpra állnom, azóta nem láttam a családomat. Ért nemi erőszak, láttam barátot meghalni, voltam pár hétig hajléktalan, feküdtem pszichiátrián öngyilkossági kísérlet miatt, mesélj még, hol volt itt az elkényeztetés? Nekem könnyű volt, ugye?

És képzeld, maradhattam volna én is az a felelősséghárító, labilis gyenge szar, aki a huszas éveim elején voltam. Mutogathattam volna a mai napig arra, hogy a családom tönkretett. De tudod mit? Nem hagytam, hogy nyerjenek. Nem hagytam, hogy a régi hibáim meghatározzák a jövőmet. Vért izzadtam, hogy legyen normális karrierem, éveket húztam le 0 szórakozással, napi 3 óra alvással, ami pénzem volt, azt is terapeutára költöttem. Eredmény? Mindenből felálltam és mostanra sikeres ember lettem. Miért? Mert nem mutogattam másokra hanem kezembe vettem az életem.

Kétlem, hogy akár negyedannyi trauma ért téged a nyomorult kis életed során, mint ami engem, szóval mi is a kifogásod? Csak és kizárólag TE tehetsz arról, hogy ilyen állapotban vagy, de a kommenteid alapján most már nem is lep meg. Segítsen neked a halál.

Matyi hírős zen-mester járta a világot felébredt szerzeteseket találva.

Épp Boborjánt látta meditálni.

- Megtaláltad? - kérdezte Matyi.

Boborján felemelte a középső újját és azt mondta - bameg!

Matyi tovább kereste a felébredt szerzetest, és Lütyőt találta meditálva. Őt is megkérdezte. - Megtaláltad?

Lütyő felemelte a középső újját, és azt mondta , - bameg!

Boborján zen mester arcára mosoly ült, mert megtalálta.

Kérdések.

Mindkét szerzetes ugyan azt mutatta, ugyan azt mondta, és mégis...