Csak engem idegesít fel ez a jelenség?

"Ennyi erővel ne is adjanak hírt a karambolokról, mert minek kiemelni, hogy ők karamboloztak"

És ebben bizony van valami. Teljesen önkényesen válogatnak a balesetek közül; a lényeg a szenzációérték, meg az, hogy befér-e a műsoridőbe.

#10 "Egy hatvan évesnek kevésbé fáj talán, ha a 30 éves felnőtt fia hal meg?"

Erre legfeljebb azok tudnának válaszolni, akik kiskorú illetve felnőtt gyerek elvesztését is átélték már, de az átlagember érzelemvilágát és értékrendjét tekintve a válasz valószínűleg igen (még ha morbidnak is hangzik, elvégre mindkettő szinte feldolgozhatatlan mértékű fájdalmat takar).

“de az átlagember érzelemvilágát és értékrendjét tekintve a válasz valószínűleg igen.”

Sajnos én ismerek olyan embert, aki a felnőtt, fiatal gyerekét veszítette el. Olyat is, aki egy kisgyereket és egy már felnőtt gyerekét is (nyilván évekkel később). Utóbbit rosszabbul viselte. Hiszen mégiscsak több időt tudott vele eltölteni, több emlék stb. Szóval nem, nem fáj kevésbé....

"Vénlegényként az én életem ér a legkevesebbet, és ez így van rendjén."

Szerintem senkinek nincs joga beárazni mások életét (és így a sajátját sem, hiszen összehasonlítani csak mások életének értékítéletével lehet). Pláne nem attól függ, hogy van-e gyereke van nincs, illetve hány van.

#16 "Szerintem senkinek nincs joga beárazni mások életét (és így a sajátját sem, hiszen összehasonlítani csak mások életének értékítéletével lehet). Pláne nem attól függ, hogy van-e gyereke van nincs, illetve hány van."

Minden társadalomban be van árazva az ember élete, ha tetszik, ha nem. Emlékszel arra a berettyóújfalui karambolra pár évvel ezelőttről, amiben két ideggyógyász is meghalt? Szerinted ugyanakkora lett volna a döbbenet és gyász, ha mondjuk két fegyenc veszíti életét?

"komolyan attól paráztam, hogy az orvosok leszarják, ha meghalok közben, mert "á, ennek úgysincs gyereke, nem számít"."

Ettől ne félj, egyrészt nem minden orvos "szülj még egy magyart" aktivista, aki abban méri az emberek értékét, hogy hány gyerekük van (a legtöbben totál le is sz#rják, nincs is idő arra, hogy az osztályon fekvő összes nagymama elmesélje, hogy a legkisebb unoka már tud bilibe pisilni, a középső pedig múlt héten tanulta az o betűt az iskolában, örül az ember, ha fél óra alatt egyáltalán a jelenlegi panaszait elmeséli), másrészt pedig a műhibaperektől paráznak, amit nem csak a gyereked akaszthat a nyakukba, hanem akár a házastársad vagy a szüleid is, és ha bizonyíthatóan az ő gondatlanságuk miatt történt veled bármi, akkor gond nélkül el is ítélik őket.