Miert nem szeretnek az emberek telefonon beszelni?

Az első jól leírta.

Az írásbeli kommunikáció az egyértelmű megfogalmazásban használatos.

Telefonon meg nem mennek át alapvetően fontos nonverbális dolgok.

(szimpátia, egyetértés, túlzás, vicc, irónia... vagy ezek ellentéte, de még a hanglejtés, hangszín, hangerősség is csak korlátozottan)

Akit meg nem is ismersz közelről, azzal meg még nehezebb a helyzet.

Én csak időpont egyeztetés, rövid és konkrét (!) információkérés/átadás végett telefonálok.

Akkor szerinted nekem senki és semmi sem fontos?!

Egyébként olyan még nem fordult elő velem, hogy ne vegyem fel a telefont, ha hívtak.

(kivétel vezetéskor)

"Tarskeresesnel meg egy 10 perces tarsalgas sokkal tobbet elmond egy emberrol, mint irogatas 5 napig."

Igen, de a telefonos beszélgetésből is csak egy felületes elképzelést tudsz kreálni, ami lehet, hogy teljesen téves.

Személyes találkozókor sok minden "változhat".

Én nehezen ismerkedek, talán mert rossz a beszélőkém, sokszor utólag jutnak eszembe a dolgok, amik talán célozgatások voltak, vagy amiket még nekem kellett volna mondanom, hogy egyértelműbb legyek.

Akkor én maradjak agglegény ugye?

A legfeleslegesebb dolognak tartom a telefonon cseverészést.

Ha van pár órám amikor tudnék az illetővel telefonálni, akkor már találkozhatok vele személyesen is, nem? Úgy sokkal jobb beszélgetni.

Ha meg nincs elég időm arra, hogy személyesen talalkozzak, akkor arra sincs, hogy elég alaposan beszélgessek telefonon, egy tízperces mizu-semmi-hogyvagy-jól beszélgetésnek meg nem látom értelmét.

Ezzel szemben chatelni akkor is lehet, amikor épp valami mást csinálsz, nem kell időre korlátozni és főleg nem kell miatta megszakítani más tevékenységet, akkor válaszolsz amikor épp ráérsz. A fontos ismerkedést úgyis személyesen fogod megejteni, nem telefonon.

Ha valaki messze lakik tőled és nem tudtok találkozni az nyilván más tészta, de a kérdésben nem erről van szó.

Gyűlölök telefonálni.

Idegesít, hogy nem látjuk egymást. Vagy az kell nekem a kommunikációhoz, vagy akkor már legalább írásjelek, emojik. Telefonban borzasztó könnyen jön ebből félreértés, hogy nem jött át a másik hangulata, szándéka.

Semmi diszkréció nincs benne, nem értem miért kellene a kollégámnak, random néninek a metrón, stb embereknek hallania azt, hogy mit beszélek.

Ugyanígy a külső hatásokra is elég érzékeny. Ha ülök a zajos metrón, ordít a hangosbemondó a vonaton, megy a mentő, ugat a kutya, akkor a telefonálásból lótuszt nem ért egyik fél se. Pötyögni meg vígan lehet a felsorolt körülmények között is.

Ha hazaérek végre, akkor jobb dolgom is van, mint ücsörögni a telefonnal a fülemen. Gyorsan visszaírni 1-1 üzenetre meg lehet főzés, takarítás stb. közben. Telefonálásnál elvárás, hogy pont mindkét fél érjen rá, legyen ideje tétlenül ücsörögni egy nyugodt és csendes helyen. Irreális.

Agybajt kapnék, ha a velem együtt élőket hívogatná valaki este 8-kor.

Semmi nyoma nem marad a megbeszélteknek, nem lehet visszanézni, visszakeresni.

Mellesleg r0000hadt unalmas, hogy mivel nem látod a másikat, egyszerre kezdetek bele valamibe, aztán jön a "mondd előbb te...", meg a "tessék? nem, kezdd te", és egyéb kínos dolgok.

Bónusz ok, hogy gyűlölöm a saját hangom és bizonytalan a hallott szövegértésem még az anyanyelvemen is, telefonban pedig nincs szájról olvasás.

Nem szeretek telefonálni. Az írasbeli kommunikacióval szemben számos hátránya van. Eleve nem lehet átgondolni, mielőtt megfogalmazol valamit, ugyanakkor a helyszíni kommunikációval szemben az az előnye sincs meg, hogy látod a reakciót. Nem lehet aszinkron módon kommunikálni, a kérdésre akkor válaszolni, amikor végre ráérsz, átgondoltad, vagy egy adott esemény kell a megválaszolásához. Azt swm gondolom, hogy többet árulna el a telefonálás egy emberről, mint az írásbeli kommunikació, inkább csak más téren árul el dolgokat. A leírt kommunikációnak pedig még egy olyan előnye is van, hogy nem száll el, mint a szó, ha valamit egyeztettél valakivel, akkor lehet rá hivatkozni, kevesebb a félreértés.

Nyilván akad amit célszerűbn telefonon megbeszélni, illetve van olyan ember, akivel azt jobban lehet, ehhez igyekszek alkalmazkodni.

Nem szeretek telefonon beszélgetni max röviden egyeztetni valamit, nem is fizetek sokat telefonálásra.

Általában vagy dolgozom (tehát nem érek rá telefonálgatni, és a kollégáknak amúgy sincs semmi közük hozzá, hogy mit beszélgetek privátban valakivel) vagy közlekedek (vagyis nagy a háttérzaj, és amúgy is idegenekkel vagyok körülvéve), vagy a kutyámmal sétálok, amikor rá figyelek. Szóval nekem a legtöbb esetben nem is alkalmas a telefonálás, este meg már nem illik telefonálni, meg olyankor már amúgy is álmos vagyok.