Csak szerintem megjátszott, ha valaki ezt tartja a legrosszabb tulajdonságának?

Sokáig nekem is ez volt az egyik nagy gondom magammal. Szerencsére kinőttem a seggnyalásból és az önkéntes szeretetszolgálatból azóta.

De nagyon ki tudja szívni az embert és könnyen azzal járhat, hogy mindenkit magad elé sorolsz, hogy közben te nem vagy sehol és nem haladsz sehova. Ráadásul gyakran az az érzelmi teher, amit mások cipelnek, átragad rád is és nagyon lehúzhat vagy beszippanthat.

Egy pszichológus vagy egyéb segítő szakember esetében ez a tulajdonság például egy relatíve végzetes hiba... Gyakorlatilag 2 hónap alatt tönkre lehet menni az emberekkel való munka során, ha valaki ilyen.

Mivel más tulajdonságát nem ismerjük a csajnak, simán lehet, hogy ő ezt tartja a legrosszabbnak. Nem mesterkélt, ez ösztönből jön. - Egy darabig. Aztán mint látod, rájött, ha folyamatosan önzetlenül segít, viszonzást, vagy akár egy köszönömöt se kap, akkor úgy érzi, hogy ez egy rossz tulajdonság. Nem mellesleg, tényleg. Szívtam már én is eleget ilyen szempontból. Mondjuk tolakodóan segítő, mindenlében kanál nem voltam, de még így is szívtam.

Ha érdekel, jelenlegi legrosszabb tulajdonságom az, hogy nem tudok jópofizni, ami a szívemen, az a számon. Nem gügyörgök kisgyereknek például, mert az lenne az elvárás. Már nem vagyok egyetemista-korú, az élet bekeményített, de bunkó nem vagyok senkivel.

Szóval nem feltétlenül megjátszott, mert sejtem, miért mondhatta..

Nem feltétlenül.

Ez rám is jellemző. Ha nem helyezek másokat magam elé, és a saját akaratomat akarom érvényesíteni, rendesen lelkiismeretfurdalásom lesz, ezért mindig fontosabb, hogy más mit szeretne. Az utóbbi időben kezdem érezni ennek a hátrányát. Szerencsére nem használták még ki, de igazából kezdem unni, hogy így viselkedem. Nagyon nehéz egyébként leszokni erről.