Érthető, hogy azért nincs bennem semmi hazafiasság, mert teljesen kiölték a környezetemből?

Akik hazafiatlannak hívnak, pont azt szokták sérelmezni, hogy oda szarsz, ahonnan eszel, vagyis egy ország "megszült és felnevelt" téged, te meg mem segíted azzal, hogy büszkén hirdeted meg itt maradsz stb...

De ebben semmi logika nincs, nekem ezt nem vezsi be a gyomrom! A munkahelyeken is kérdezik interjún, mennyire vagyok hűséges. (A későbbiekben a hűséget a kitartás szinonimájaként fogom használni.) Nos, a kutya lehet hűséges, azért megy vissza oda, ahol belerúgnak, azért van a mondás is, hogy úgy beszél, mint a kutyával... De az embert az esze felülbírálja egy ilyen helyzetben. Mindig meg szoktam mondani őszintén, hogy nem a pénz az istenem, de addig vagyok hűséges, amíg megéri annak lenni. Kapcsolatban is és munkahelyen is. A lakhelyemhez is. Miért maradjak, ha rossz érzéssel tölt el minden napot az adott helyen vagy személlyel tölteni? Mindenkinek egy élete van, ha nem felelnek meg a körülmények és nem változnak, nem maradok. Nem árulok el senkit és semmit, nem megcsalok, hanem elmegyek onnan, ahol szar lenni és ezt nyíltan megmondom.

A hűségre okot kell adni. Nem szolgának születünk, hogy csak úgy maradjunk.

Én megértelek.