Tulajdonképpen miért van ilyen sok búval bélelt ember ebben az országban?

Nem régen volt szerencsém az USA-ban járni, és ilyen kontraszttal nézve tényleg ég és föld a különbség az élethez meg a másik emberhez való hozzáállásban, és ez rettentően zavar. Akármikor elmentem boltba, étterembe, (sajnos) kórházba is, vagy bárkivel nekiálltam beszélgetni, mindenki segíteni akart, érdeklődött, mosolygott. Ezt amikor itthon próbálom körülírni, akkor abból indul ki mindenki, hogy ha valaki túl kedves, az gyanús. Csak felszínes kedvesség, amit hátsó szándék vezérel. Pedig tényleg az ott a normális, ha rendes vagy egy idegennel is.

Ma például elmentem pékségbe. Az ajtón kiengedtem egy távozni készülő vásárlót, és az eladó elkezdte, hogy nem igaz, hogy nem bírom becsukni az ajtót. Mondtam, hogy jó, bocsássa meg az Úristen a galád vétkemet, csak ki akartam engedni a hölgyet. Erre még jobban lecsesz, hogy még nem megy ki (végül is volt vagy 3-4 lépésnyire még a kijárattól, ja). Így próbáljon az ember fia udvarias lenni...

Vagy másik nem régi eset: A nyakamban volt a fejhallgató a vasútállomáson. Megkérdeztem a vasutast, hogy ez a vonat megy-e Budapestre. Erre kioktat, hogy ha nem hallgatnám a hülye zenémet (a nyakamban lévő fejhallgatón), akkor hallottam volna a hangosbemondót.

Most ezek teljesen banális esetek, de abszolút mindennapos a bunkóskodás, okoskodás, sértődés, és hogy még neked kell elnézést kérni, ha jöttél pénzt költeni az üzletbe / étterembe / akárhova. Nézzetek antiszociálisnak, de imádom az önkiszolgáló kasszákat, mert senki nem húzza a száját, ha nagy címlettel fizetek, és nincs nálam nyomorult 75 forint apró.

(Egyébként én is emberekkel foglalkozom, és az átlagnál kicsit kevesebb fizetésért.)