Milyen érzés vékonynak illetve szepnek lenni?

Ha van az emberben egy kis exhibicionizmus, szereti a figyelmet,akkor jó érzés, viszont el kell fogadni, hogy mindig lesznek irigyei.

Viszont ha úgy vagy szép, hogy mellé introvertált vagy, akkor nem túl jó érzés, hogy sokan megnéznek, esetleg utánad szólnak stb.

Szóval személyiségfüggő ki hogyan éli meg.

Vékonynak? Elég unalmas egy idő után mindenkitől hallgatni, hogy "eszel rendesen?", "ettél ma már?", meg "egyél már többet", illetve "küldjek egy kis kaját?" és így tovább.

Szívesen híznék.

Melós :D mármint az ápoltság, ami mindenkinek de mindenkinek elérhető az belekerül pár felvett szokásba, de megcsinálhatja bárki, és bárki megismerheti milyen érzés. Lehet hogy nem leszel topmodell, de ha kitartóan ápolod a bőröd, edzel, és úgy jól vagy magaddal, akkor nem leszel ronda, őt továbbmegyek, az igényesség bőven elég ahhoz hogy ne legyél ronda, sőt akár rögtön szép. Nyilván nemc sak annyi hogy naponta fürdesz, de nem is kell napiszinten órákat eltölteni azzal, hogy tiszta legyen a bőröd, felrakj egy alap sminket, és néha levágasd a hajad. A fogyást is csak egyszer kell megcsinálni, utána meg nem elengedni a kutyákat a semmibe, hanem fenntartani az állapotot. Tudom egyik oldalról nézve ez megléphetetlenül nehéz, ha meg az ember túl van rajta, akkor nem is érti mire várt...

De nyilván a kérdés egy lelki frusztráltságból kiindult provokáció, és nem arra vágysz hogy elmondjuk meg tudod csinálni, hanem hogy megerősítsünk hogy jó dolog az, amit te nem fogsz elérni. Jó érzés igen, elérni pedig döntés és kis energia kérdése, az energia meg annak kérdése, hogy abbahagyjuk, hogy azt mondogatjuk, hogy nekünk nincs :D az hogy abbahagyjuk, az edig megint egy döntés, és egy kis figyelem, hogy rajtakapjuk magunkat, amikor ilyeneket forgatunk a fejünkbne, hogy én sose tudom meg milyen szépnek lenni...

Gondolom lejött, hogy amit leírok az tapasztalat, és nem velem született isteni szépségem van...

Nekem elvileg "modell" alkatom van, amire állítólag mindenki vágyik, a gyakorlatban meg annyira megutáltatták velem a folyamatos piszkálással, hogy legszívesebben láthatatlanná váltam volna huszonéves koromra. Úton-útfélen vadidegenek, ismerősök, mindenki beszólogatott, elképesztő, hogy mire nem érzik magukat feljogosítva az emberek. Együtt enni nem lehetett senkivel, mert fő téma az volt, hogy mit és mennyit eszek. Senkinek nem kívánom, ráadásul csak azt érték el vele, hogy tiszta gyomorideg legyen egy evés, ha más is ott van. Természetesen mindent megpróbáltam, hogy hízzak, ha valaki megemlítette valamire, hogy hízik tőle, akkor kétpofára zabáltam, de én nem híztam.

Szerintem a túlsúlyosakkal sokkal elnézőbbek az emberek, azzal mentegetik őket, hogy nem tehetnek róla, eközben a soványakról senki nem hiszi el, hogy nem tehetünk róla, az a közhiedelem, hogy azért vagyunk soványak, mert testképzavarosak vagyunk és folyton fogyókúrázunk. Egyedül a háziorvosom mondta mindig - aki ismerte a családomat - hogy ilyen az alkatom, örököltem, ez van. De volt olyan, hogy elmentem egy dokihoz azzal, hogy szeretnék hízni, de nem tudok és nem lehet-e, hogy valami allergia miatt, és azt írta a lapomra, hogy biztos azért nem hízok, mert anorexiás vagyok... Vagy a szomszédunk többször figyelmeztette a családomat, hogy hallgatózzanak, hogy nem hánytatom-e magam...

Szóval olyan érzés vékonynak lenni, hogy a társadalom állandóan fogyatékosnak tart, összesúg mögötted és lesajnál. Ennek ellenére nekem idővel sikerült elérnem arra a szintre, hogy ne érdekeljen. Segített benne, hogy láttam, hogy van egy csomó olyan ember, aki hivatalosan nem egy szépség - alacsony, ragyás, kopaszodik, nagy a feneke stb. :) - és mégis jó fej, értelmes, nagy szíve van, jó vele lenni. Pl. ismerek egy nagyon tündéri csajt, szerintem 150 kg biztosan megvan, vagy egy másik, aki még több is lehet ennél, hatalmas, de van egy tök helyes és normál alkatú férje és van 3 cuki gyereke. Szóval bármilyen közhely, a külső nem számít, de ezt inkább kiegészíteném azzal, hogy a külső nem számít, ha átragyognak rajta a belső értékek. És az is sokat számít, hogy tisztában legyél azzal, hogy igenis bírsz egy csomó szerethető belső értékkel, legyen az akár érzékenység, kreativitás, intelligencia, humorérzék, együttérzőképesség, érdeklődés mások iránt, bármi.

#6 én magam se tudtam volna jobban megfogalmazni.

A középkorban például akik 40 éves korukra fiatalosan néztek ki már vitték is vallatni és elégették boszorkányságért, mert meg se fordult a fejükben az hogy létezik olyan is hogy GENETIKA. Ugyan ez történik ma is, csak most nem megölnek hanem próbálnak a depresszió dögszagú bugyrába kergetni az irigységük és ostobaságuk miatt. Szégyen, hogy aki jól néz ki azt ennyire meg kell vetniük. Ha vékony vagy akkor biztosan koplalsz, ha nagy a melled, akkor biztos plasztika, ha szép az arcod, akkor biztos botox... nem hiába mondják azt hogy nagy az Isten állatkertje.

A modell alját qlat mit értetek? Mert szerintem nem túl vonzó egy magas vézna lány, aki elől deszka hátul léc.

Most még lehet kövezni, de pl csajként Niát nagyon szépnek találtam a Love Islandből. Tudom, hogy műmell, de mellé volt formája, feneke, izmos is volt, tehát olyan egészségesen vékony.

Na most, hogy ki mit lát szépnek az egyéni ízlés kérdése. Meg amit írtatok, hogy genetika. Van aki smink meg minden nélkül is szép. Van aki félóra vakolással lesz szép. Van aki meg bármit csinál sose lesz szép. Amúgy az emberek ízlését a társadalom is formálja, hogy azt kell szépnek látni. Régen a molettség volt a szép, meg a fehér bőr.

6-os tökéletesen megfogalmazta.

Annyit tennék hozzá, hogy attól, hogy vékony valaki, még nem lesz szép. Én is vékony vagyok, mindig bántottak miatta, most is sokszor megkapom, hogy túl vékony vagyok (pedig nem vagyok anorexiás). Az önbizalmam 0.