Az emberek miért ilyenek egymással oktalanul?

Egyrészt nagyon sok az a helyzet, amikor az ember nem helyemben adja ki magából a feszültséget, hanem gyűjti és egy teljesen más szituációban robban ki belőle. Esetleg hosszasan stresszel valami miatt és egyszerre csak kirobban belőle.

Sokszor ez láncreakciót indít be. Én is tapasztalom, hogy kissé dühösebb vagyok az emberekre, amikor valaki az utcán random rám kiabál valamiért, ami lényegtelen vagy nem is az én hibám - viszont, ha valaki csak úgy rám mosolyog, én is szebben látom a világot.

Nehéz a másik ember cipőjébe lépni; ez érvényes mind a támadókra és mind a sértett felekre.

Lehet, aki a boltban rád kiabált, mert az útjában álltál, éppen ideges, mert egy rokonát súlyos betegséggel diagnosztizálták vagy leépítések vannak a munkahelyén és napok óta alig alszik, mert lehet ő lesz a következő. Ám ezek sajnos nincsenek a másik homlokára írva.

Ugyanúgy,a hogy a támadott félnek sem, aki ugyanúgy bármi miatt lehet lelkileg épp ramatyul.

Ha a két fél ismeri egymást, akkor egyszeráen úgy állnak hozzá, hogy tudják, akin levezetik a feszültséget vagy túlzottan szereti őket ahhoz, hogy magukra vegyék vagy egyszerűen ő a legfélénkebb ahhoz, hogy visszaszóljon vagy egyszerűen csak csendes, mindent elnéz.

Viszont arról se feledkezzünk meg, amikor a támadások "némiképp jogosak".

Van az a szituáció, amikor a támadott fél nem érzékeli, hogy a modorával rég kivívta mások ellenszenvét és neki kéne változnia.